Szolgálat ('Ubūdiyyah)

Életünk és teremtésünk értelme a tökéletesség elérése. Allāh (ʿazzā wa jall) említi a Koránban:

A tökéletesség elérésének egyik módja az imádaton keresztül történik. Allāh (ʿazzā wa jall) mondja a Koránban, hogy az imádatunkra teremtett minket, de egyben azt is, hogy nem az Ő hasznára. Nem azért imádjuk Allāh-t (ʿazzā wa jall), mert az az Ő hasznára van, vagy mert szüksége van rá. Inkább azért imádjuk Allāh-t (ʿazzā wa jall), mert nekünk van rá szükségünk, hogy célunkat elérjük.

Amikor Allāh-t (ʿazzā wa jall) imádjuk, az Ő tulajdonságait is imádjuk, amelyek számunkra törekvésre érdemesek a tökéletesség keresésében, mivel csak rajtuk keresztül érhetjük el a célunkat. Allāh (ʿazzā wa jall) iránymutatást adott nekünk a keresésben azáltal, hogy kinyilatkoztatta a tulajdonságait, amelyek azoknak a tulajdonságoknak a megnyilvánulásai, amelyeket birtokolnunk kell a tökéletesség eléréséhez. Allāh (ʿazzā wa jall) nem a saját érdekéből teremtett minket, vagy hogy bajt adjon nekünk — ellenkezőleg, hogy isteni boldogságot érjünk el az Ő oldalán és az Ő tulajdonságai révén. Az imádat így a tökéletesség és Hozzá való utazásunk kezdete.

Az imádati cselekedetek sokfélék és sok különböző módon végezhetők. Ez minden a reflektálástól, az imától, a böjttől, vagy a teremtmények szolgálatától. Különbséget kell tenni Allāh (ʿazzā wa jall) imádása és Allāh (ʿazzā wa jall) szolgálata között. Allāh (ʿazzā wa jall) imádása nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember szolgálja Allāh-t (ʿazzā wa jall), mivel az imádatnak különböző fokozatai vannak. Ideálisan egy ʿābid szintén ʿabd, de reálisan különbség van az ʿibāda és az ʿubūdiyyah (imádat és szolgaság) között. Amikor az ember imádati cselekedeteket végez, azok a cselekedetekhez vannak kötve, míg a szolgaság egy állapot.

A szolgaság

A szolgaság az életünk az Úrnak való szentelésében nyilvánul meg. Így minden imádatnak tekintendő, beleértve azokat a cselekedeteket is, amelyeket szükségszerűen végzünk, mint a természetes szükségletek kielégítése. Míg az imádók jutalmat kapnak a cselekedeteikért, a szolga teljes védelmet kap az urától. Egy igazságos úr mindig aggódik és felügyeli a szolga jólétét, és gondoskodik arról, hogy a szolga jól legyen, és közel érezze magát az urához. Hasonló a kapcsolat közöttünk, mint szolgák között, és Allāh (ʿazzā wa jall), mint a mi Urunk között.

A Próféta (ṣallā Allāhu ʿalayhi wa ālihi wa sallam) mondta a Ramadan-ról, de alkalmazható ebben az esetben is:

Ez a szolga állapotának valódi leírása, és a szolgaság az akhlaq szükséges és törekvésre érdemes része, mert amikor az ember átadja magát az Irgalmasnak, az irgalmasság megvalósul mint reflexió és eredmény, amelyet a szolgaság magával hoz. Hasonlóan Allāh (ʿazzā wa jall) más tulajdonságai, ezek reflektálódnak a szolgára, és ezáltal megvalósulnak. A szolgaság az imádat magasabb és finomabb formája, de először meg kell szakítanunk az imádat statikus felfogásával, és alá kell vetnünk magunkat a teljes odaadásnak.

Egy szolga egész életét és egész esszenciáját az Urának szenteli. Ez nem jelenti, hogy egy szolga folyamatosan imában van, hanem hogy a szolga összes cselekedete odaadásként van végrehajtva és kigondolva az Ura számára. Amikor a szolga például alszik, eszik vagy pihen, azt a szándékkal teszi, hogy erőt merítsen más cselekedetek végrehajtásához, és ezáltal maga a pihenés és az étel is imádat lesz.

Az imádat a mindennapokban

Használjunk vonatkozó példákat a mindennapjainkból: egy anya, aki gyermekét szoptatja azzal a szándékkal, hogy Allāh (ʿazzā wa jall) teremtményét szolgálja, az imádat és a szolgaság része. Egy férfi, aki odaadóan néz a feleségére, az imádat. Egy gyermek, aki nevet a szüleivel, az imádat. Egy unoka, aki meglátogatja a nagyszüleit, az imádat. Egy barát, aki meghallgat és empátiát mutat a barátjának, az imádat. Egy feleség, aki mosolyt csal a férjére, imád. Az, aki vizet tesz ki az állatoknak, imád. Az, aki ajtót tart a másiknak, imád. Az, aki türelmes és teret ad, imád. Az, aki köszönti a másikat békeüdvözlettel, és az, aki válaszol, imád. Az, aki szemetet szed fel, imád. Az, aki játszik a gyermekével, az, aki szórakozik a nővérével vagy testvérével, imád. Az imádat nemcsak ima, adomány és böjt.

Az imádat az összes olyan mindennapi cselekedet, amelyet Allāh (ʿazzā wa jall) szolgálatának szándékával végzünk. Allāh (ʿazzā wa jall) nem akarja az életet nehézkessé tenni nekünk, és nem akar ránk terhet helyezni. Nem akarja, hogy lehetetlennek tűnjön számunkra az Ő közelségének és tökéletességnek elérése. Ezért természetes ösztönöket és örömöket teremtett az imádati cselekedeteknél. Egy anya a gyermeke szükségleteire kérdés nélkül gondot visel, de éppúgy lehet imádati cselekedet. Rajtunk áll, hogy a megfelelő szándékot és beállítást alkalmazzuk. Rajtunk áll, hogy azokat az időpontokat és helyzeteket használjuk, amelyekkel rendelkezünk, Allāh (ʿazzā wa jall) szolgálatára.

Egy szolga folyamatosan emlékezik az Urára, és az emlékezés alatt nem fizikai vagy szellemi cselekedetek értendők, mint Allāh (ʿazzā wa jall) neveinek vagy nagyságának ismétlése. Az emlékezés alatt az értendő, hogy a szolga Allāh-t (ʿazzā wa jall) belegondolja mindenbe, minden cselekedetébe és minden gondolatába. A siker reményével a következő szakasz az emlékezés (dhikr) gyakorlásáról fog szólni.