Igazmondás

Beszéltünk arról, milyen alapvető állapotok szükségesek a nemes jellemtulajdonságok fejlődéséhez és az akhlaq tanulmányozásához. Most a nemes jellemtulajdonságról fogunk beszélni: az igazmondásról. Amikor az igazmondásról beszélünk, leginkább azonnal arra gondolunk, hogy az Istenhez való nem-hazudásról szól, és különösen a másokkal való kapcsolatban.

De elfelejtjük az igazmondás vizsgálatát és tanulmányozását önmagunkkal szemben. Beszéltünk az ego megtisztításáról és Allāh (ʿazzā wa jall) emlékezéséről, ahol az ego megtelik emlékezéssel és ezáltal megtisztul, de leginkább elfelejtjük az igazmondás fontosságát önmagunkkal szemben. Természetesen Allāh (ʿazzā wa jall) nincs olyan mértékben elválasztva, hogy ha magunknak hazudunk, Ő ne tudná, de van különbség az Allāh-nak (ʿazzā wa jall) való hazudás és a magunknak való hazudás között. A magunknak való hazudás lehet például egy rossz jellemtulajdonság nem-elismerése, vagy annak nem-elismerése, hogy problémánk vagy kihívásunk van.

Ezekben a példákban nyilvánvalóvá válik, mennyire fontos az igazmondás önmagunkkal szemben a nemes jellemtulajdonságok keresésében, mivel az utolsó szakaszban beszéltünk arról, hogy az ego megtisztításának útja azzal kezdődik, hogy az ember elismeri és megérti a jellemtulajdonságait és belső állapotát.

Az igazmondás nélkül önmagunkkal szemben még az út első lépése sem lesz teljes. Ez mondva, hihetetlenül nehéz lehet az ember számára elismerni a saját hibáit, vagy elismerni, amikor problémája van. Elismeri kell azt is, amikor maga segíthet a problémán és amikor mások segítségére van szüksége.

A fizikai betegségek fizikai fájdalom és kellemetlenség útján nyilvánulnak meg, leggyakrabban a test azon részéhez kapcsolódóan, amely betegséget vagy problémát hordoz. De a jellemtulajdonságok és az úgynevezett belső betegségek nem feltétlenül ugyanúgy nyilvánulnak meg. Lehet, hogy kellemetlenséget tapasztalunk depresszión vagy szomorúságon keresztül, de mély önismeret szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, belső betegségekből vagy más tényezőkből származik-e. Hasonlóképpen lehet, hogy folyamatosan problémákkal találkozunk a másokkal való kapcsolatban, és ezáltal kellemetlenséget tapasztalunk, ahol önismeret szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, egy saját jellemtulajdonságból származik-e, amit változtatni kell, vagy más tényezőkből. Így lesz egész létünk és állapotunk a mély önismeret és az önmagunkkal szembeni igazmondás függvénye.

A Koránban

A 33:70 versben Allāh (ʿazzā wa jall) az istenfélelmet kapcsolja az igazmondással:

Az istenfélelem az egyik legfontosabb tulajdonság és állapot, amelyben az ember lehet, vagy törekednie kell, és mivel az igazmondás az istenfélelemmel kapcsolatban van, ez elárulja az igazmondás rangjáról és fontosságáról. Itt nem specifikálják, hogy az igazmondás Allāh-hoz (ʿazzā wa jall), másokhoz vagy önmagunkhoz való-e, és ezért meg kell értenünk, hogy minden helyzetben és kapcsolatban érvényes. Ugyanez az esszencia található a 9:119 versben, azzal a különbséggel, hogy a 9:119 vers:

Azt parancsolja a hívőknek, hogy ne csak igazmondók legyenek, hanem tartsanak azokkal, akik igazmondók. Ez megtanít minket, hogy az igazmondás nem csak verbális, hanem egy cselekedet, amely az igazmondókkal való érintkezés útján mutatkozik meg. Az igazmondás része a hazugság elkerülése vagy a hazugság meghallgatásának elkerülése, ami a legjobban az igazmondókkal való érintkezés útján kerülhető el. Hasonlóképpen az igazmondás összeköthető az igazságossággal, mint a nem-csalás, nem-csalás vagy igazságtalan módon való nyerés. Számtalan koráni vers van az igazmondásról, különösen a 103. fejezetben válik egyértelművé, hogy az igazmondás összefügg a türelemmel, és a 90. fejezetben megtanuljuk, hogy az igazmondás összefügg az irgalmassággal. Ez nem jelenti, hogy a két fejezet ellentmond egymásnak, ellenkezőleg, kiegészítik egymást az igazmondás fogalmának megértésében.

Türelem és irgalmasság

Az igazmondás nem csak az igazmondáson keresztül nyilvánul meg, hanem hogy azt türelem és irgalmasság útján teszi. Miért fontos ez a kettő? Mert az igazság mondása nem egy olyan cselekedet, amely türelmetlenül vagy irgalmatlanul kell tenni. Lesznek idők, amikor jobb türelmesnek lenni és várni az igazság mondásával. Ez nem jelenti, hogy hazudni vagy eltitkolni kell az igazságot, de jelenti, hogy vannak alkalmas időpontok, amikor az igazság valami dologról nem jött elő, és jobb türelmesnek lenni és várni az igazság mondásával.

A türelem egyik meghatározása az, hogy az ember a megfelelő dolgot teszi a megfelelő időpontban, és ezt az igazmondás is megköveteli. Például tanúi lehetünk vagy hallhatunk rágalmazást, de megköveteli-e egy igazmondó személytől, hogy mondja el a rágalmazottnak? Nem, ez a helyzet türelmet igényel, nevezetesen a megfelelő dolog tegye a megfelelő időpontban. Ugyanez a példa az irgalmasságról, ahol ha láttunk valakit bűnt elkövetni, igazmondó-e ezt nyilvánossá tenni? Annak az ötlete alatt, hogy másoknak tudniuk kellene „az igazságot" az illetőről? Nem, igazmondóknak kell lennünk irgalmassággal. A példák sokan, de fontos megérteni, hogy az igazmondásnak alkategóriái és feltételei vannak. Az igazmondás nem az, hogy mindent mondjunk minden időpontban. Az igazság mondása türelemmel (a megfelelő dolog tegye a megfelelő időpontban) és irgalmassággal.

Ahadith

A beszámolók (ahadith) útján megtanuljuk többek között, hogy a Próféta (ṣallā Allāhu ʿalayhi wa ālihi wa sallam) egy vezetőt úgy definiált, mint istenfélőt, igazmondót és aki megtartja az ígéreteit, a Muʿādh ibn Jabal-nak adott parancsában. Ő (a Próféta (ṣallā Allāhu ʿalayhi wa ālihi wa sallam)) azt is mondta, hogy az igazmondás nekünk parancsolt, mert az egyik ajtó/a bejárat a Paradicsomba (azaz Allāh (ʿazzā wa jall) elégedettsége) (Tārīkh Baghdād, 11. oldal, 82. szám).

Záró megjegyzésként hagyom Imām ʿAlī (alayhi as-salām) kijelentéseit szilárd oszlopokként állni, értelmezés vagy magyarázat szükségessége nélkül, hanem mély reflektálás és belső önismeret céljából a kijelentésekkel kapcsolatban:

{`„Ahogy az igazmondás mindenben jót eredményez, úgy a hazugság mindent elpusztít."`}

{`„Jobb, mint az igazmondás, az, aki igazat mond, és jobb, mint egy jó cselekedet, az, aki végrehajtja."`}