Nyelvtanilag az 'aqīda egy alapot jelent. Az 'aqīda tehát az ember hitének alapja, vagy az a fundamentum, amelyre hitét építi. Úgy is meghatározható, mint azok a hittételek, amelyek meghatározóak az ember gondolkodásmódjára nézve.
Tehát az 'aqīda nyelvtanilag úgy határozható meg, mint valami, amiben hiszünk, a leghalványabb kétely nélkül. Ez ugyanaz, mint az "īmān" fogalma, amely a hitet jelenti.
A śarī'a (iszlám jog) szempontjából az 'aqīda úgy határozható meg, mint a vallás gyökereibe (uṣūl ad-dīn) vetett hit, és mindaz, ami ebből fakad, racionális és szöveges bizonyítékok alapján. Például az Allah (swt) Egységébe és Tulajdonságaiba vetett hit egy muszlim hitalapjának részét képezi.
Az első oszlop: Isten Egysége — Tawḥīd
Bismillāh ar-Raḥmān ar-Raḥīm — Allah Nevében, a Könyörületes, az Irgalmas.
A muszlimok monoteisták. Hiszünk Isten egységében, ami azt jelenti, hogy Allah Egy. Allahhoz nem rendelhetők társak, senki sem állítható Allah mellé, és semmi sem hasonlítható össze Allah-lal. Számunkra az iszlám jelentőséggel bír, mert azt jelenti: átadás vagy alávetettség Allahnak. Ez magával hoz egy másik fontos fogalmat az iszlámban, amely szerint: Allah az, aki hasznot vagy kárt okoz, és nem szabad meghajolnunk senki vagy semmi előtt Allah teremtményei közül. Mivel Allah semmiből teremtett mindent, csakis Ő érdemli az imádatot. Az Allah egységébe vetett hit egyenlő minden formájú bálványimádás elleni küzdelemmel. Ez az oszlop jelenti hitvallásunk első részét: Nincs más isten Allahon kívül.
Hisszük, hogy Allah Egy, Magányos, Egyedi (nincs Hozzá hasonló), Örök, kezdete és vége nélküli, Ő az Első és az Utolsó. Ő a Mindentudó, a Bölcs, az Igazságos, az Élő, a Mindenható, Minden dologtól Független, a Mindenhaló, a Mindentlátó.
Nem hasonlítható össze teremtményeivel, ezért nincs teste vagy alakja, szubsztanciája vagy formája. Nem nehéz és nem könnyű, nem mozgó és nem mozdulatlan, nincs helye és nincs ideje, és senki sem mutathat Rá, mivel nincs olyan dolog, mint Ő. Semmi sem hasonló Hozzá, és nincsenek ellentétei.
Nincs felesége, nincs gyermeke, nincs társa, és senki sem hasonlítható össze Vele. A látás nem képes Őt felfogni, de Ő mindent felfog.
Aki összehasonlítja Őt teremtményeivel — például aki feltételezi, hogy Allahnak van arca, keze és szeme, vagy azt mondja, hogy Leszáll a legalacsonyabb égre, vagy hogy úgy fog megmutatkozni a paradicsom lakóinak, mint egy hold — az olyan személy, aki nem hisz Allahban és tudatlan Allah valódi természetéről, amely minden hiányosság felett áll. Mindaz, amit (Róla) elképzelünk, olyan teremtmény lesz, mint mi magunk, ahogy Imám al-Bāqir (asz) mondta:
Ő (swt) sokkal nagyobb annál, semmint a bölcs által elmagyarázható legyen, és túlmutat a meghatározó tudás hatókörén.
— Imám al-Bāqir (asz)
A második oszlop: a Prófétaság — Nubuwwa
Mohammed prófétaságába vetett hit az iszlám második oszlopának számít. Hiszünk abban, hogy Mohammed Allah utolsó küldötte és prófétája. Allah nyilatkoztatta ki őt Gábriel arkangyal (arabul Jibrīl) közvetítésével. Mohammed feladata a kinyilatkoztatások befogadása és továbbadása volt.
Mindazok a kinyilatkoztatások, amelyeket Mohammed próféta Allah-tól kapott, egy könyvben gyűltek össze, nevezetesen a Szent Koránban. Ezért hisszük, hogy az arab Korán a kinyilatkoztatás tiszta formája, és a Könyv Mohammed csodája. Más szavakkal, az iszlám egy kinyilatkoztatott vallás.
Mivel az iszlám a Koránra és Mohammed példájára épül, a Koránt védve kell lennie az elferdüléstől, és Mohammed hibátlan személynek kell lennie, védve a bűntől. Bebizonyosodott, hogy ő (béke legyen vele) tiszta életet élt meghívása előtt és után. Hiszünk abban is, hogy Allah Mohammed prófétasága előtt sok más prófétán keresztül nyilatkoztatta ki magát (Ibrāhīm, Īsā, …).
Mindegyiküket tisztelik és magasra értékelik a muszlimok. Mohammed az utolsó próféta, és nem lesz több próféta utána. Ez az oszlop jelenti a hitvallás második részét: Mohammed (béke legyen vele) Allah prófétája. Amikor az első és a második oszlopot összetesszük, hitvallásunk így hangzik:
Nincs más isten Allahon kívül, és Mohammed az Ő prófétája.
A hitvallás arabul: ash-Shahāda. Ash-Shahāda az iszlám magja.
A harmadik oszlop: az Imámság — Imāma
A muszlimok az al-Imāmát tekintik a harmadik oszlopnak. Ez az az oszlop, amely jellemzi a síitákat és megkülönbözteti őket más muszlim csoportoktól és irányzatoktól. Al-Imāma a vezetést jelenti, és az Imám a vezetőt.
Az Imám szó tágabb jelentésű, mint a vezető. Al-Imāma egy hivatal, amelyet csak a Ház Népéből való személyek tölthetnek be, mert ez nagyon fontos és veszélyes poszt. A síiták számára teljesen elfogadhatatlan, hogy Mohammed próféta meghaljon anélkül, hogy utódját kijelölné, és az iszlám nemzetet Imám (vezető) nélkül hagyná.
Hisszük, hogy Allah megparancsolta Mohammednek, hogy Ali ibn Abī Ṭālibot imámként kiáltsa ki. Ezért hisszük, hogy Ali az igazi és jogos utód. Számos szövegre támaszkodunk mind a Koránból, mind Mohammed szokásából (Szunna), amelyek ezt megerősítik. Ali ibn Abī Ṭālib volt a legjobb és legképzettebb személy, aki erre a hivatalra alkalmas volt.
Ő volt az első, aki Mohammed prófétaságába hitt, tíz éves korában. Imám Ali Mohammed unokatestvére volt, és feleségül vette Mohammed kedvenc lányát, Fāṭima az-Zahrā-t, a Ragyogót. Itt tizenkét Imámról van szó, akik magától a prófétától származnak unokatestvérén és veje, Ali, az első Imám (vezető és utód) révén.
A tizenkét imám is védett a hibától és a bűntől. Őket nevezzük Ahl al-Bayt-nak (a Ház Népe vagy Mohammed családja).
A negyedik oszlop: az Igazságosság — 'Adl
Isteni igazságosság. Al-'Adl, amely magyarul az Igazságosságot jelenti, az abrahámi vallások által használt legfontosabb kifejezések közé tartozik. Isten prófétáin keresztül azt akarta, hogy ez legyen a világmindenség alapja. A második legfontosabb cél, amely Istennek azután volt, hogy teremtményeit megismertette Magával és közeledést teremtett, az igazságosság megteremtése volt a társadalomban.
Az igazságosság két fő elemre oszlik.
Az ötödik oszlop: a Végítélet Napja — Ma'ād
A halál utáni életbe vetett hit — amikor az ember jelen lesz a végítélet napján, és számot kell adnia a földön végrehajtott tetteiről.
Furū' ad-Dīn — Az Iszlám Ágai
Forrás: Sheik Muḥammad Riḍā al-Muzaffar — Aqā'id al-Imāmiyya, „Az Allahba vetett hit doktrínája" fejezet
Részletes Magyarázat
Tawḥīd — Egyistenhit
A tawḥīd szó magyarul Isten Egységét jelenti, és olyan dologra használatos, amely nem rendelkezik részekkel vagy nem osztható részekre. Teológiai kontextusban a Tawḥīd az Egy imádását jelenti, az iszlám esetében ez Isten. Ez az iszlám és a többi abrahámi vallás törzse. Ennek a törzsnek a fontossága a korai iszlám teológusok szerint abban rejlik, hogy az Uṣūl ad-Dīn többi kategóriája a Tawḥīdból fakad, azaz a Tawḥīd az iszlámon belüli minden más meggyőződés forrása.
Nubuwwa — Prófétaság
A "Nubuwwa" szó az arab kifejezés a prófétaságra, és a "Nabī" szó küldöttet jelent. Iszlám kontextusban a "Nabī" szót olyan személyre használják, aki fontos mennyei információkat és híreket ad az emberiségnek az Istentől kapott kinyilatkoztatásokból.
Ebből megérthető, hogy a küldött és a prófétaság kapcsolatban állnak egymással. Azaz az, akit küldöttnek választanak, hordozza a Prófétaságot is és egy üzenetet az emberiségnek. Ez nem jelenti, hogy a két szó azonos jelentésű. Ezért a Korán két különböző kifejezést használ arra, amit mi magyarul prófétának hívunk.
Ma'ād — A Végítélet Napja
A Ma'ād szó arabul nyelvtanilag azt jelenti: a visszatérés/feltámadás ideje és helye. A kifejezést iszlám kontextusban a halál utáni élettel összefüggésben használják, azaz hogy a halál nem az emberi élet vége, hanem az ember jelen lesz a végítélet napján, és számot kell adnia a földön végrehajtott tetteiről. Más szavakkal; a Ma'ād kifejezést a feltámadásra és a túlvilági életre használják.
'Adl — Isteni Igazságosság
Al-'Adl, amely magyarul az Igazságosságot jelenti, az abrahámi vallások által használt legfontosabb kifejezések közé tartozik. Isten prófétáin keresztül azt akarta, hogy ez legyen a világmindenség alapja. A második legfontosabb cél, amely Istennek azután volt, hogy teremtményeit megismertette Magával és közeledést teremtett, az igazságosság megteremtése volt a társadalomban.
Imāma — Vezetés
Közvetlen fordításban az Imāma jelentése: vezetés; egy személy, akit egy csoport élére állítanak, úgy, hogy követik őt és utánozzák. A vezetőt imámnak nevezik, bár kiválasztása igazságtalan is lehet.
Más szavakkal, a szó nyelvtanilag jelent: vezető (Imám); egy csoport vezetője, és ez lehet az imádság kapcsán, amely leginkább ismert az imádságot vezető személlyel kapcsolatban. Isten nem feltétlenül választ imámot az imádsághoz, de a szent Prófétán (béke legyen vele és családjával) keresztül bizonyos követelményeket és feltételeket szabott (lásd a fik könyvekben), amelyeket teljesíteni kell, amikor az imám az imádságban vezet.