Dhikr — Allah megemlékezése

A dhikr (Allāh megemlékezése ʿazzā wa jall) talán leginkább különböző iszlám csoportokból ismert, és fizikai cselekedetekként ismert, amelyeket egyénileg vagy közösen végeznek. Akkor miért tanulmányozzuk a dhikr-t az etika és nemes jellemtulajdonságok tanulmányozásában? Mert a dhikr mindenekelőtt egy állapot.

A versben két idő van említve: reggel és este. Ez közvetlen és közvetett olvasatban is érthető. A közvetlen és nyilvánvaló olvasat az, hogy reggel és este kell Allāh-ra (ʿazzā wa jall) emlékezni. Mint két jelentős időpont.

A közvetett vagy kevésbé nyilvánvaló értelmezés az, hogy a reggel és az este az egész napot felöleli, tehát egész nap kell Allāh-ra (ʿazzā wa jall) emlékezni.

Egy harmadik megértés az, hogy a reggel és az este a nap kezdetének és végének szimbóluma, tehát Allāh-ra (ʿazzā wa jall) kell emlékeznünk a kezdetén és a mi kezdetünkben, a végén és a mi végünkben. Az emlékezés több dolog: egy állapot, amelyben az ember Allāh-ra (ʿazzā wa jall) emlékezik mindenben, de az is az Ő nagyságának magasztalása, például hála és háládatás, amiért Allāh (ʿazzā wa jall) felébresztett minket, hogy még egy lehetőségünk van a javulásra, a magunk helyrehozására a Vele való találkozásra, és az Ő szolgálatára. Hasonlóképpen Allāh (ʿazzā wa jall) dicsérete este az összes áldásért, amelyet nekünk adott, és bocsánatkérés Allāh-tól (ʿazzā wa jall) azokért a túllépésekért, amelyeket a saját lelkünknek okoztunk a nap folyamán.

Bárhogy is értjük a verset, akár konkrét időpontokként, akár az egész nap szimbólumaként, akár a nap kezdetének és végének szimbólumaként, a versben egyértelművé válik, mennyire fontos az emlékezés.

A vers első részéből megtanuljuk, hogyan dicsérhetjük Allāh-t (ʿazzā wa jall) a Nevei által. Az egyik bölcsessége annak, hogy Allāh-ra (ʿazzā wa jall) a Nevei révén emlékezzünk, az Ő megismerése. Allāh (ʿazzā wa jall) a Nevei által adta magát ismeretre, és ezáltal megtanított minket arra is, milyen tulajdonságokat kell birtokolnunk a tökéletesség eléréséhez. Az emlékezésük révén megismerjük Allāh-t (ʿazzā wa jall), és tudatossá válunk afelől, mely tulajdonságok törekvésre érdemesek.

A vers utolsó része megtanít minket, hogy teljes emlékezésben és odaadásban kell lennünk Allāh-hoz (ʿazzā wa jall). Sok értelmezés van arról, hogyan kell az emlékezést élni, de a legfontosabb az, hogy Allāh-ra (ʿazzā wa jall) emlékezzünk minden cselekedetünkben és szándékunkban. A kívánatos eredmény az, hogy az ember teljesen elkerüli a bűnöket, mert folyamatosan Allāh-ra (ʿazzā wa jall) emlékezik, de még ha vétkezne is, akkor az Allāh-ra (ʿazzā wa jall) való emlékezés megbánásra és bocsánatkérésre készteti. Az emlékezésnek nem kell fizikai cselekedetnek lennie, vagy Allāh (ʿazzā wa jall) neveinek kimondásának, hanem egy belső állapotnak, amelyben az ember reflektál és Allāh-ra (ʿazzā wa jall) gondol minden állapotában és cselekedetében.

Egy másik bölcsessége Allāh (ʿazzā wa jall) Nevei általi emlékezésnek az, hogy nem térünk le vagy nem vezetnek félre minket a hitünkben. Ezen felül az Allāh-ra (ʿazzā wa jall) való emlékezés olyan békét ad, mint a tawakkul-ról szóló szakaszban említett béke és lelki nyugalom.

Sok bölcsesség és áldás van Allāh (ʿazzā wa jall) emlékezésében. Említettük többek között a nap beburkolását az Ő nevével, az Ő tulajdonságainak megismerését, az Ő tulajdonságainak megvalósítását magunkban, és a teljes emlékezést, ahol Allāh-t (ʿazzā wa jall) minden szándékba és cselekedetbe belegondoljuk. Fontos megérteni, hogy továbbra is emlékeznünk kell Allāh-ra (ʿazzā wa jall) a bűnök vagy rossz szándékok ellenére is. A mindennapi teendők és a természetes szükségletek kielégítése ellenére is. Félreértett tendencia és gondolat, hogy Allāh (ʿazzā wa jall) nem emlékezhető meg ezek alatt, és ellenkezőleg, ahogy a tawakkul-ról szóló szakaszban említettük, ha szolgáljuk Allāh-t (ʿazzā wa jall) és megváltoztatjuk a belső állapotunkat imádóból szolgává, akkor minden cselekedetünk és gondolatunk Allāh (ʿazzā wa jall) emlékezése lesz. A természetes szükségletek kielégítése sem kivétel, és vannak konkrét módok Allāh (ʿazzā wa jall) emlékezésére intim kapcsolat előtt, alatt és után, toalett-látogatásnál és étkezésnél stb.

A szív nyugalma

Egy másik áldás és bölcsesség az emlékezésben a következő versben van említve:

Ebben a versben sok mélységet találunk. Az elsődleges olvasat az, hogy a vers első része konkrét személyekhez szól, míg a vers utolsó része általános szabály. Az általános szabály megtanít minket, hogy a szív nyugalmat talál Allāh (ʿazzā wa jall) emlékezésében. Allāh (ʿazzā wa jall) emlékezésével örömhírt hoz az igazságosságról az igazságtalanság idején. Bocsánatot hoz a megbánás idején, és segítséget a nehézség idején. Mint a tawakkul, a dhikr békét és lelki nyugalmat hoz, és eltörli a stresszt és szorongást a kellemetlenségek miatt.

Egy másik fontos pont az, hogy az „emlékezésben" kifejezés az ige elé kerül. Az arab nyelvtanben általában az ige kerül előre, kivéve olyan esetekben, amikor a beszélő vagy szerző egy mondat bizonyos részére akar nyomást helyezni. Ebben az esetben a mondat úgy hangozna, hogy „a szív nyugalmat talál Allāh (ʿazzā wa jall) emlékezésében", ha a mondat követné az általános nyelvtani szabályokat, de ebben az esetben az „emlékezésben" előre kerül, mint a rész fontosságának kifejezése. Ez olyan, mint a mondat: „Te (egyedül) téged imádunk, Te (egyedül) tőled kérünk segítséget", ahol nyomást helyeznek arra, hogy Allāh (ʿazzā wa jall) az, akit imádunk és akitől segítséget kérünk. Allāh (ʿazzā wa jall) ezzel a mondatkonstrukcióval tisztázni akarja az „emlékezés" fontosságát, és hogy csak ezen keresztül érjük el a nyugalmat.

Allāh (ʿazzā wa jall) az Ő emlékezését a belsőnk megvilágosításává és megtisztításává tette. Lehetetlennek tűnik Allāh-ra (ʿazzā wa jall) emlékezni és Rá reflektálni minden cselekedetünkben és szándékunkban anélkül, hogy vagy tartózkodnánk a bűnöktől, vagy megbánnánk őket. Az Ő emlékezése polírozza a belső állapotainkat, és az Ő neveinek emlékezésével a rossz tulajdonságokat a jók és áldottak megvalósításával helyettesítjük. Ezért a dhikr olyan fontos a nemes jellemtulajdonságok törekvésében. Ez egy olyan állapot, amely szükséges a jellemtulajdonságok felépítéséhez és javításához. Ez az alapállapot, ahol a belsőnk megtisztul és fogékony lesz a jellemtulajdonságok változásaira. Ez egy lépés a célunk és az Ő tulajdonságainak megvalósítása felé.

{`„Valóban, Allāh (ʿazzā wa jall) az Ő emlékezését a szívek megvilágosításává és megtisztításává tette."`}

A dhikr átfogó téma, de itt csak a dhikr jelentőségét és hatását akarjuk tisztázni a nemes jellemtulajdonságok tanulmányozásában és törekvésében. Sok módja van Allāh (ʿazzā wa jall) emlékezésének, például az Ő nagyságának magasztalása vagy konkrét időpontok kijelölése az Ő neveinek reflektálására, és hogyan valósítjuk meg őket magunkban. Növelhetjük a hálaadásunkat vagy a bocsánatkérésünket. A minden ima utáni ajánlott emlékezés nem csupán külső cselekedet, hanem mély reflektálás Allāh (ʿazzā wa jall) nagyságáról, hatalmáról és az Ő kegyelmeiről felénk stb. A dhikr nem csupán fizikai cselekedet, hanem az állapot megváltozása, az imádóból szolgává válás. Az imádati cselekedetek végrehajtásától a mély belátással és édességgel való végrehajtásig. Ezzel a szakasszal nem tettem igazságot a témának, de remélem, hogy betekintést ad fontosságába, és ezért a következő dua-val zárom:

{`„Uram! Uram! Uram! Kérlek Téged, az Igazságod és Szentességod, és a legnagyobb tulajdonságaid és neveid által. Kérlek Téged, hogy töltsd meg az éjszakámat és a napomat a Te emlékezéseddel."`}