Bűnbánat (Tawbah)

Az akhlaq (etika) tanulmányozása évekig tart, és különösen azért, mert a tanulmányozás legfontosabb része a tudás megvalósítása. Ez a mini-sorozat ezért csak egy bevezetés volt a tanulmányhoz, a különböző alkategóriákhoz és a Makārim al-Akhlaq (nemes jellemtulajdonságok) fontos részeihez. Mielőtt folytatnánk az utolsó szakasszal, amely a bűnbánatról fog szólni, továbbadok egy fontos tanácsot, amit minden akhlaq tudós ad.

Amikor az akhlaq tanulmányozói megkérdezik: „mit kell tennünk? Hol kezdjük?" stb., leggyakrabban azt a választ kapjuk: „Végezzétek el a kötelező cselekedeteket és tartózkodjatok a haram-tól. Ez önmagában egy nehéz állapot elérni, de ha eléritek, akkor végezzétek el az ajánlott cselekedeteket és tartózkodjatok a nemkívánatos cselekedetektől. Ha ezt is elérnétek, Allāh (ʿazzā wa jall) segítségével, akkor legyetek folyamatosan éberek, tegyétek magatokat számonkérésre, és legyetek figyelmesek a belső állapototokra". Ezután erősen ajánlom a Duʿāʾ Makārim al-Akhlaq-ot, és ha nem tudja naponta megtanulni, akkor legalább egy részét naponta. Hasonlóképpen vonatkozik ez a ziyārat-ra és más imákra, amelyek elengedhetetlenek a belső fejlődésünk számára. A szellemi cselekedetek fontos részét képezik a szellemi belátásnak és a tudásunk belső megvalósításának, amikor tanulmányozunk.

A cél és a bűnbánat

Az ember célja a tökéletesség elérése, mert a tökéletesség Allāh-hoz (ʿazzā wa jall) való közelség. Ahhoz, hogy célunkat elérjük, Allāh (ʿazzā wa jall) az Ő tulajdonságait magunkba helyezte, mint magvak, amelyek kicsírázhatnak vagy meghalhatnak, a mi akaratunktól függően. Megmutatta nekünk az utat Hozzá és az Ő közelségéhez, mert csak az Ő közelségén keresztül érjük el a végső boldogságot és elégedettséget. Megnyilvánította a Neveit bennünk, hogy megismerhessük Őt, és ezáltal törekedhessünk az örök boldogságra. A Próféta (ṣallā Allāhu ʿalayhi wa ālihi wa sallam) a mi útmutatónk és példaképünk. Ő összegyűjtötte az összes Prófétát (ʿalayhim as-salām) és finomította az összes feladatukat. Egyesítette őket és egyesítette mindenki feladatát, felemelte azt egy egységbe és az egy Isten üzenetébe. Ibrāhīm (alayhi as-salām) megalapozta a teológiát, Mūsā (alayhi as-salām) megalapozta a törvényeket, ʿĪsā (alayhi as-salām) megalapozta a spiritualitást, és a Próféta (ṣallā Allāhu ʿalayhi wa ālihi wa sallam) egyesítette az összes feladatot az Ő üzenetében és útmutatásában. A Próféta azért van, hogy finomítsa az etikánkat és modorunkat — azért jött, hogy minket a tökéletesség felé vezessen. Allāh (ʿazzā wa jall) felé! A Próféta (ṣallā Allāhu ʿalayhi wa ālihi wa sallam) és az Ahl al-Bayt (ʿalayhim as-salām) megtanítottak minket, hogy függetlenül attól, hogy a legkeményebb küzdelemben vagyunk, van etika, amelyet be kell tartani, és modor, amelyet kell gyakorolni. Nem csak azért fontos a jó etika megvalósítása, mert ez az út Allāh-hoz (ʿazzā wa jall), hanem azért is, mert a megvalósítás fog minket definiálni. Ahogy egy korábbi szakaszban említettük, a próbák és nehézségek során tanúsított viselkedésünk definiál minket. Amikor a leginkább próbára tesszük, a belső állapotunk nyilvánul meg, és ha jó etikát és morált valósítottunk meg, ezek fognak megnyilvánulni.

A bűnbánat fontossága

Az út és az utazás fontos része, hogy az ember megbánja. A bűnbánat hiánya azok közé a jellemtulajdonságok közé tartozik, amelyeket a gőgösnek tulajdonítanak, adjon Allāh (ʿazzā wa jall) segítséget ellenünk egy ilyen állapot ellen. A bűnbánat, mint több más említett tulajdonság, mind állapot, mind cselekedet. Arabul a „Tawbah" szót használjuk, amely a توب gyökből származik, amely azt jelenti, hogy „visszatérni". Képletesen elfordulunk Allāh-tól (ʿazzā wa jall), amikor vétkezünk, és ezért visszatérünk Allāh-hoz (ʿazzā wa jall), amikor megbánjuk. Ez képletes, mivel egyetlen teremtmény, még a legkisebb porszem sem „fordulhat el Allāh-tól (ʿazzā wa jall)".

A versben megtanuljuk, hogy őszinte bűnbánattal/felbánással kell megbánnunk, mivel van különbség annak, aki szükségből vagy őszintétlenül bocsánatot kér és megbánást keres, és annak, aki felbán és megbán. Imām ʿAlī (alayhi as-salām) úgy írta le az „istighfār"-t (bocsánat kérése Allāh-tól (ʿazzā wa jall)), mint „az emeltek állapota. Hat pilléren nyugszik: (1) a múlt (a cselekedet) felbánása, (2) tiszta szándék, hogy nem teszi újra, (3) mások jogainak megadása és a mások ellen elkövetett bűnök jóvátétele, (4) az összes elhanyagolt kötelezettség teljesítése a múltban, (5) az illegális jövedelemmel szerzett hús eltávolítása, hogy új hússal cserélje ki a legális jövedelemből (6) a bűn keserűségének megkóstolása" (Nahj al-Balāgha, nr. 417). Ebben a kijelentésben a bűnbánat lényeges részeit és a bűnbánat tökéletes fokozatának részeit is megtaláljuk. Az első négy a bűnbánat lényeges része, mivel éppen olyan lényeges, hogy jóvátegyük bűneinket és helyreállítsuk mások jogait, ahol korábban megsértettük, mint hogy a cselekedetet felbánjuk. Az utolsó kettő a bűnbánat tökéletessége, ahol az ötödik azt jelenti, hogy az ember böjtöl és bűnbánatot mutat fizikai cselekedetek útján, mint például az ételbevitel, alvás vagy anyagi javak csökkentése. Ahol korábban a bűnös cselekedeteket élvezte, az embernek, amikor megbánja, szomorúságot kell mutatnia és magára terhet kell helyeznie.

Allāh irgalmassága

A versben megtanuljuk, hogy annak ellenére, hogy vétkezünk, Allāh (ʿazzā wa jall) a Kegyelmes és Megbocsátó. A verset úgy kezdi: „Ó Szolgáim". Az „Ó ti bűnösök" helyett az Ő kegyelméből azt választotta, hogy szolgáiként szólít meg minket, annak ellenére, hogy nem vagyunk méltók az Ő szolgaságára. Hogy ne menjünk bele a vers hosszú elemzésébe, Allāh (ʿazzā wa jall) a „جميعًا" szót használja, ami „mind" jelentésű, mint kifejezése annak, hogy nyomást helyez arra, hogy „minden bűn" megbocsátatik Általa. Imām Sajjād (alayhi as-salām) szintén megtanít minket, hogy Allāh (ʿazzā wa jall) egyik címe:

A Duʿāʾ al-Jawshan al-Kabīr jó lehetőség számunkra, hogy mély ismeretet valósítsunk meg Allāh (ʿazzā wa jall) kegyelméről felénk. Mivel a bűnbánatunk fontos része, hogy reménykedünk Allāh (ʿazzā wa jall) kegyelmében és nagyságában. Kérjük Őt, hogy bocsásson meg nekünk, ez Őhozá méltó, és nem azért, mert a megbocsátás hozzánk méltó!

Amikor az ember az belső állapotát tanulmányozza, gyakran talál bűnöket és rossz tulajdonságokat, ezért fontos a bűnbánatot mint tulajdonságot és mint állapotot megvalósítani. Ez mondva, ezután biztonságban kell lennünk afelől, hogy Allāh (ʿazzā wa jall) a Megbocsátó. Ha a korábbi bűneinknél időzünk, az kétséghez vezethet Allāh (ʿazzā wa jall) irgalmasságával és más lényeges tulajdonságaival kapcsolatban, hasonlóképpen depresszióhoz vezethet. Ahogy az előző szakaszban tanultuk, mindennek egyensúlyban kell lennie, a bűnbánatunkat is.

Felbánjuk, és meg kell vizsgálnunk a belső állapotunkat és azt, hogy őszintén bánjuk-e. Ha nem bánjuk őszintén a cselekedetet, az lehet, többek között, mert nem értjük, miért bűn. Ahhoz, hogy megértsük a cselekedet bűnösségét, a bűnökről szóló tudományokat kell tanulmányozni. Ha ez nem segít, közelebbről meg kell vizsgálni, miért nem bánja őszintén. Lehet, hogy nehézség, próbák, pszichológiai állapotok, jellemtulajdonságok, félreértett Istenkép stb. miatt van. Ha az ember ezután megbánja és utána újra ugyanabba a bűnbe esik, az nem jelenti feltétlenül, hogy nem bánta meg őszintén az első alkalommal és hogy Allāh (ʿazzā wa jall) nem kegyelmes. Bűneink többsége rossz szokásokhoz és jellemtulajdonságokhoz kapcsolódik. Kevés bűn spontán bűn, ami csak egyszer történik. Időnként felfedezzük, hogy egy bűn olyan súlyos következményekkel jár, hogy soha többé nem végezzük el. Ez Allāh (ʿazzā wa jall) kegyelmének része. Az Ő bölcsessége által elrejti néhány bűnünket és más bűnöket nyilvánossá tesz, mindkettő kegyelem, mivel az első példánál a jövőben félteni kell attól, hogy felfedezik, vagy hogy a bűn nyilvánosan ismertté válik. A második példánál tiszteletből nem szabad újra megtenni, mivel annak következményei voltak ránk nézve, és jobb következmények ebben a világban, mint a következőben.

Reflektálás

Az ember természetes állapotához tartozik a bűnbánat, ha olyan kapcsolatokban vagy helyzetekben, amelyek jelentősek számunkra. Tehát mit tanít ez nekünk az Allāh-hoz (ʿazzā wa jall) való bűnbánatunkkal kapcsolatban? Ha nehéznek találjuk a bűnbánatot, az jelentheti, hogy nem tulajdonítunk értéket az Allāh-hoz (ʿazzā wa jall) való kapcsolatunknak? Vagy jelentheti, hogy nem értékeljük? Hogy az Allāh-hoz (ʿazzā wa jall) való kapcsolatunkat természetesnek vesszük? Sok reflektálás van, amit tehetünk, és az utolsó szakaszt így hagyom. Az akhlaq tanulmányozásának fontos része a reflektálás, mivel a legfontosabb felismerések és változások tőlünk magunktól jönnek az önvizsgálaton keresztül. Ezért Imām Ṣādiq (alayhi as-salām) azt mondta, hogy egy óra reflektálás jobb, mint 70 év imádat.

Ez a cikk egy összefoglalt jegyzetek része a Jamiaat al-Mustafa, Qom akhlaq mesterképzésének tantárgyából. Tanította többek között Sayyed Hejazi.