Ismāʿīl próféta

Amikor Proféta Ismāʿīl (a.sz.) megszületett, az apja, Proféta Ibrāhīm (a.sz.) 86 éves volt. Az újszülött gyermek az apja szeme fénye volt, mivel öregségében kapta, sok gyermektelen év után. Amikor Sára látta őket együtt, elszomorodott, mert ő maga nem szülhetett fiút. Egy idő után nem bírta tovább nézni Hājért és a fiát, ezért kérte Ibrāhīmot, hogy vigye őket máshova. Allah parancsára a Próféta (a.sz.) Hājért és a fiút Mekkába vitte. Ebben a sivatagban hagyta Hājért és a gyermeket Allah védelme alatt, majd visszatért a palesztinai otthonába.

A Szent Korán szerint így imádkozott:

"

Ó, Uram! Lám, én a leszármazottaim egy részét egy terméketlen völgyben telepítettem, a Te Szent Házad közelében, ó, Uram! Hogy az imát megtartsák. Tedd hát az emberek szívét hajlandóvá (szeretni) őket, és lássd el őket (mindenféle) gyümölccsel, hogy hálásak legyenek.^[1]

A Zamzam-forrás csodája

Bár Hājér egyedül volt a sivatagban, megtanulta a férjétől, hogy bízzon Allahban és legyen türelmes. Amikor megéhezett és megszomjazott, és nem tudta tovább szoptatni a gyermekét, körülnézett víz után. A Ṣafā és Marwa hegyeinél keresett, de nem talált semmit. Végül csalódottan és szomorúan visszatért a fiához. De látta, hogy egy vízforrás fakad abból a helyből, ahol Proféta Ismāʿīl a lábát a homokba fúrta. Hājér boldog lett, ivott jóllakásig, és végre megszoptathatta a kisfiát.

Időközben a víz vonzotta a madarak sokaságát, amelyek magasan repültek a vízforrás felett. Néhány beduin a Jurhum törzsből, akik a környéken laktak, követték a madarakat víz után keresve. Amikor meglátták Hājért és Proféta Ismāʿīlt egyedül a sivatagban, csodálkoztak a csodán, ami velük történt, és a vízen, és azonnal engedélyt kértek, hogy közelebb költözzenek hozzájuk.

Miután megkérdezték Ibrāhīmot (a.sz.), Hājér elfogadta a kérést, és hagyta, hogy a Jurhum törzs közel költözzön hozzá és a forráshoz, és ez volt Allah (swt) által Ibrāhīm imájának teljesítése a fenti Korán-versben.

Az áldozat parancsa

Ibrāhīm időnként meglátogatta őket, és az egyik látogatásakor, amikor Ismāʿīl (a.sz.) körülbelül tizenhárom éves volt, Ibrāhīm (a.sz.) azt álmodta, hogy éppen a fiát áldozza fel.

Ez volt dhū l-hijja 8. — más néven Yawm-e-Tarwiyyah (az első álom napja)! Proféta Ibrāhīm gyakran kapta a parancsait álmodban, de mivel ezúttal azt kérték tőle, hogy ölje meg a fiát és áldozza fel, eltűnődött, vajon igaz-e vagy sem.

Másnap újra ugyanazt az álmot látta, és most már biztos volt benne, hogy ez egy igaz parancs. Ezért a dhū l-hijja 9. Yawm-e-ʿArafāt (a biztos tudás napja) néven ismert. Erről Allah (swt) így szól a Koránban:

"

És amikor (Ismāʿīl) elérte azt a kort, hogy vele együtt dolgozhatott, (Ibrāhīm) azt mondta: Drága fiam! Álmomban láttam, hogy feláldozlak; fontold meg tehát, mit gondolsz (róla). (Ismāʿīl) válaszolt: Ó, apám! Tedd, amit parancsoltak neked; Allah akaratával – te majd azt fogod találni, hogy én az állhatatosak közé tartozom.^[2]

Proféta Ibrāhím fogott egy kötelet és egy kést, és a fiát, Ismāʿīlt a sivatagba vitte. Az úton Sátán egy öregember alakjában jelent meg, és megpróbálta meggyőzni Ibrāhīmot (a.sz.), hogy szörnyű hibát követ el, ha megöli a fiát. Háromszor jött Sátán, és minden alkalommal Ibrāhīm eltüntette hét kővel való kövezéssel.

Amikor Minába érkezett, Ibrāhīm a fiát, Ismāʿīlt a földre fektette, és elővette a kést. Proféta Ismāʿīl látta, mennyire szomorú az apja, amiért meg kell ölnie őt. Ezért azt mondta neki: Ó, apám! Kösd meg a lábamat és a kezeimet, hogy ne küzdjek ellen. És kösd be a szemeidet, hogy ne lásd meghalni, és szorítsd meg a köntösöd, hogy az anyám ne lássa a véremet a ruhádon, és tedd élessé a kést, hogy gyorsan teljesítsd a feladatot, így nem fogok fájdalmat érezni.

Ibrāhīm (a.sz.) úgy tett, ahogy a fia kérte. Ezután a kezét mozdította, hogy elvágja a torkát, de amikor a kötést a szemeiről levette, meglepetten látta, hogy a fia épségben áll mellette, és egy kost áldozott fel helyette.

Allah (swt) így szól a Szent Koránban:

"

És Kiáltottunk hozzá: Ó, Ibrāhīm! Bizony teljesítetted a látomást (amit álmodban láttál). Így jutalmazzuk azokat, akik szépen és jól cselekszenek. Ez bizony nyilvánvaló próbálatétel. És kiváltottuk őt egy hatalmas áldozattal. És hátrahagytuk felette a későbbi (nemzedékek között) a köszöntést: Békesség legyen Ibrāhīmmal.^[3]

Így közölte Allah (swt) Proféta Ibrāhīmmel (a.sz.), hogy megjutalmazza a bizalmáért, megvédve a fiát. A fia helyett az áldozat áldása Allah útján a jövőben egy másik személyre szállt. Ez nem volt más, mint Imám Huszein (a.sz.), aki feláldozta önmagát, családtagjait és kísérőit Karbala síkságán, hogy az iszlám fennmaradjon.

A Kaʿba újjáépítése

Miután a fiát biztonságba helyezték, Ibrāhīm (a.sz.) visszatért Palesztinába, hogy meglátogassa Sárát. Allah kötelezővé tette Ibrāhīm és a családja cselekedeteit az összes muszlim számára a Feltámadás Napjáig. Ezért amikor a muszlimok zarándoklatot tesznek Mekkába, úgy sétálnak a Ṣafā és Marwa között, ahogy Hājér tette, és ugyanúgy elmennek Minába, ahol áldoznak egy állatot, és megkövezik a Sátánt szimbolizáló oszlopokat.

Az egyik látogatásakor Allah (swt) megparancsolta Ibrāhīmnek, hogy építse újjá a Szent Házat — a Kaʿbát, amely romos volt.

Erről Allah (swt) így szól a nemes Koránban:

"

És amikor Ibrāhīm és Ismāʿīl felépítették a Ház alapjait (imádkozva): Ó, Uram! Fogadd (ezt) el tőlünk, mert Te vagy a Mindenható, a Bölcs.^[4]

Segítették egymást a Kaʿba építésében, úgyhogy Proféta Ismāʿīl (a.sz.) hozta a köveket, és Proféta Ibrāhīm (a.sz) a köveket a helyükre rakta. Dzsibrāʿīl főangyal (a.sz.) minden lépésben útmutatást adott nekik, és megmutatta, hová kell tenniük a szentes Fekete Követ. Az ma is ugyanazon a helyen van. Miután az épület elkészült, elvégezték a zarándoklatot. Proféta Ismāʿīl Mekkában telepedett le, és ott élte le élete hátralévő részét, és leszármazottai között van a mi szent Prófétánk, Muḥammad (sawws).