Dāwūd próféta

Az izraelitákat, akiket Proféta Mūsā (a.sz.) hozott ki Egyiptomból, Palesztinában telepítették le. Ennek ellenére állandó háborúban álltak a palesztinokkal, akik végül száműzték őket az otthonukból. Az utolsó csatában a Szent Láda, amely a Tóra eredeti tábláit tartalmazta, elveszett, és ez demoralizálta az izraelitákat. Sok sötét évet töltöttek száműzetésben, mielőtt Proféta Samuělhez (a.sz) fordultak, és arra kérték, hogy jelöljön ki nekik egy erős királyt, hogy visszaszerezzék a földjüket.

Allah parancsára Proféta Samuěl (a.sz.) Ṭālūtot (Sault) jelölte ki a királyukká. Az izraeliták tiltakoztak ez ellen a választás ellen, és azt mondták, hogy Ṭālūt szegény és ismeretlen férfi. Ennek ellenére Samuěl (a.sz.) tájékoztatta őket, hogy Ṭālūt tudása, bölcsessége és ereje alapján lett kiválasztva, és kétségtelenül győzelemhez fogja vezetni őket.

Ṭālūtnak 20 évébe telt visszaszerezni a Szent Ládát, és amikor visszaadták a népnek, Palesztina felé meneteltek. A palesztinokat egy félelmetes vezér irányította; egy óriási ember, akit Jālūtnak (Góliát) hívtak. Jālūt látvána megijesztette az izraelitákat, és senki sem mert harcolni ellene.

Proféta Dāwūd (a.sz.) jelen volt Ṭālūt seregében. Akkor csak egy fiatal férfi volt, és nem azért jött, hogy harcoljon. Az ő feladata a három idősebb testvérének gondját viselni, akik katonák voltak, és hogy híreket vigyen vissza az apjuknak.

Jālūt legyőzése

Amikor Ṭālūt látta, hogy Jālūt megijesztette a seregét, megpróbálta bátorítani az embereit azzal, hogy nagy jutalmakat ígért azoknak, akik szembeszállnak Jālūttal. Azt is megígérte, hogy a lányát feleségül adja ahhoz a férfihoz, aki megöli őt.

Meglepetten a csatatér tumultusán, Proféta Dāwūd (a.sz.) elhagyta a posztját, és kiment, hogy megtudja, mi történik. Soha nem harcolt párbajban korábban, de amikor meglátta ezt a jelenetet, odament Ṭālūthoz, és azt mondta:

"

„Én vagyok a megfelelő férfi, hogy megöljem ezt az ördögöt, mert már megöltem egy tigrist és egy medvét, amelyek megtámadták az apám juhait."

Proféta Dāwūd (a.sz.) bátor szavai meghatották Ṭālūtot. Páncélt adott rá, és óvatosságra intette.

Mielőtt Proféta Dāwūd (a.sz.) közeledett volna Jālūthoz, levetette a nehéz páncélt, mert korlátozta a mozgását. Az ellenség előtt állt, csak egy parittya és egy bottal felfegyverkezve, amellyel normálisan a juhait irányította.

Mielőtt Jālūt reagálhatott volna a kihívásra, Proféta Dāwūd (a.sz.) egy követ lőtt felé a parittyájával. A kő rettentő erővel találta el Jālūt homlokát, és azt okozta, hogy zavarodottan a földre esett. Akkor Proféta Dāwūd (a.sz) kihúzta Jālūt nehéz kardját, és levágta a fejét. A mesterük halálának látvána összetörte a palesztinokat, akik pánikban elhagyták a csatateret. Proféta Dāwūd (a.sz.) rendkívüli bátorságának elismeréseként Ṭālūt feleségül adta hozzá a lányát, Mīkālt.

Erről Allah (swt) így szól a Szent Koránban:

"

„Akkor legyőzték őket Allah parancsára. És Dāwūd megölte Jālūtot, és Allah nekiadta a királyságot és a bölcsességet, és megtanította neki, amit akart."^[1]

A királyság és a Zabūr

Proféta Dāwūd (a.sz) Ṭālūt hadseregének főparancsnoka lett, és a Ṭālūt fiával, Jónatánnal (Yūnathān) való szoros barátsága nagyon erőssé és népszerűvé tette az országban. Ṭālūt halála után Proféta Dāwūd (a.sz.) király lett. Allah bölcsességet és az isteni Könyvet, a Zabūrt^[2]adta neki, amelyet dallamos hangon szokott recitálni, hogy vonzza a népet Allah szavaihoz.

Proféta Dāwūd (a.sz.) sok áldást kapott Allah-tól. Amikor dicsérte Őt, a hegyek és a madarak csatlakoztak hozzá. A vas olyan volt, mint a viasz a kezében, és különleges, könnyű harci páncélokat tervezett és formált vasból. A seregeknek való eladásukból kereste meg a megélhetését.

A Szent Korán így szól:

"

„És Mi bizony kegyelmet adományoztunk Dāwūdnak Tőlünk (és mondtuk): Ti hegyek, ismételjétek (Allah dicséretét) vele, és (ti is) madarak! És a vasat puhává (és hasznossá) tettük számára."^[3]

A két kérdő

Proféta Dāwūd (a.sz.) a különböző kötelezettségeket különböző napokra osztotta. Egy napot Allah imádására tett félre, egy napot a nép panaszainak meghallgatására, egy napot prédikálásra, egy napot pihenésre, és így tovább. A pihenőnapján Proféta Dāwūd (a.sz.) őrei nem engedtek senkit bejönni a házába. Egy ilyen napon két angyal emberi alakban jött be a házába a tetőről, és megijesztették Profétát Dāwūdot (a.sz.).

A Szent Korán így szól:

"

„Amikor beléptek Dāwūdhoz, megijedt tőlük. Azt mondták: Ne félj. (Mi) két perlekedő vagyunk, akik közül az egyik igazságtalanságot követett el a másik ellen. Ítélj tehát közöttünk igazság szerint, és ne kövess el igazságtalanságot, és vezess minket az egyenes útra. Lám, ez az én testvérem. Kilencvenkilenc anyajuhja volt, és nekem (csak) egy anyajuhom volt. Azt mondta: Add rám. És ő legyőzött engem a szóvitatban."^[4]

Proféta Dāwūd (a.sz.) meghallgatta a panaszt, és először azt mondta, hogy az a férfi, aki a juhot követelte a testvérétől, igazságtalan volt.

"

„(Dāwūd) válaszolt: Ő bizony igazságtalanságot követett el ellened azzal, hogy a te anyajuhodat (hozzátévén) az ő (saját) anyajuhaihoz kívánja."^[5]

Abban a pillanatban Dāwūd (a.sz.) felismerte, hogy ez Allah próbája volt.

"

„De Dāwūd érezte, hogy Mi csak próbára tettük őt, ezért az Urához fordult védelemért, és leborult (Allah előtt), és meghajolt (imádságban), és az Urához fordult."^[6]

Megbánta a gyors döntését, amelyben nem követelt bizonyítékot tőlük, és nem hallgatta meg mindkét fél történetét. Felismerte, hogy a bírói pozíciójában a nép között nem hozhat elhamarkodott döntéseket. Bűnbánattal Allahhoz fordult, és bocsánatát kérte a hibájáért.

"

„Ezért megvédtük őt ebben az ügyben, mert közel állt Hozzánk és (jobb) visszatérést (Nyert Hozzánk)."^[7]

Proféta Dāwūd (a.sz.) sok évig uralkodott, és a trónját a legfiatalabb fia, Sulaymān (a.sz.) örökölte.