Hūd próféta

Az ʿĀad törzs népe az Aḥqāf nevű területen élt, amely Jemen és Omán között található.

Békében és jólétben éltek. Allah sok áldást adott nekik. Tehetséges emberek voltak, akik többek között szép városokat építettek. Fizikailag nagyon erősek voltak, és nem voltak betegségek a társadalmukban.

Annak ellenére, hogy Allah mindent adott nekik, az ʿĀad népe nem hitt az Egy Istenben, és olyan bálványokat imádott, amelyeket ők maguk faragtak kőből. Amikor valami jó történt velük, a bálványaiknak köszönték, és amikor valami rossz ért őket, a bálványaikat imádták, és segítséget kértek tőlük.

Néhány év múlva az ʿĀad törzs elkezdte elveszíteni az összetartozását. Az erős emberek nagyon rosszul bántak a gyenge és szegény tagokkal. Hogy útmutatást adjon a büszke és tudatlan embereknek, Allah (swt) elküldte hozzájuk Proféta Hūdot (a.sz.).

Proféta Hūd (a.sz.) maga is az ʿĀad törzs tagja volt, és nemes családja és jó nevelése miatt nagy tiszteletnek örvendett. Abdullah fia volt, Sām unokája, és Proféta Nūḥ (a.sz.) dédunokája.

Proféta Hūd (a.sz.) nagyon türelmes és kedves ember volt. Amikor megkapta Allah parancsait, hogy terjessze az Ő üzenetét, odament a néphez, és így szólt:

"

Ó, testvéreim! Miért olyan köveket imádtok, amelyeket ti magatok faragtatok? Ezek a bálványok semmit sem adhatnak nektek – semmit sem vehetnek el tőletek. Nem vagytok ostobák, de amit tesztek, az ellentmond az értelmeteknek. A ti Istenetek csak Egy, és egyedül Őt kell imádni. Ő teremtett titeket, egészséget és jólétet adott nektek, és erős néppé tett titeket. Ne lázadjatok Allah ellen, hiszen láttátok Proféta Nūḥ (a.sz.) népének sorsát.

Proféta Hūd (a.sz.) erősen igyekezett rávenni a népet, hogy felismerjék a tévedést, de ahelyett, hogy hallgattak volna rá, csak konokabbá váltak. Azt mondták:

"

Ó, Hūd! Ostobaságokat beszélsz. Miért kellene egy Istent imádnunk, és abbahagynunk azt, amit őseink tettek?

Proféta Hūd (a.sz.) megpróbálta elmagyarázni nekik, hogy a bálványok csak arra szolgálnak, hogy még távolabb vigyék őket Allah-tól, és hogy ő egy olyan próféta, akit azért küldtek, hogy útmutatást adjon nekik.

A Szent Korán így szól:

"

És ʿĀadhoz (küldtük) testvérüket, Hūdot. Ő azt mondta: Ó, népem! Serváljátok Allahot (egyedül), mert nincs más istenetek Nála. (Ha más isteneket állítotok mellé) bizony hazugságot koholtok. Ó, népem! Nem kérek tőletek jutalmat ezért. Íme, az én jutalmam egyedül annál van, Aki engem teremtett. Hát nem értitek?^[1]

Ennek ellenére a szavai (a.sz.) felbőszítették az ʿĀad népét. Azt mondták:

"

Ó, Hūd! Mi jogon beszélsz így velünk? Úgy iszol és eszel, mint mi – nem vagy jobb nálunk! Miért pont te lennél próféta? Azt gondoljuk, hogy hazudó vagy, vagy talán valamelyik bálványunk megátkozott, és elvesztetted az eszedet!

Így gúnyolódott a nép Proféta Hūddal (a.sz.). Fáradhatatlan prédikálása csak néhány hívet hozott neki. Amikor figyelmeztette az ʿĀad népét Allah büntetésére, a Szent Korán szerint így válaszoltak:

"

..hozd hát ránk azt, amivel fenyegetsz minket, ha igazat szólsz.^[2]

A szárazság és a büntetés

Mivel az ʿĀad népe saját büszke szavaival hívta ki maga ellen Allah büntetését, három évig nem esett az eső, és szörnyű aszály sújtotta a földet.

Ez idő alatt Proféta Hūd (a.sz.) kérte a népet, hogy bánják meg tetteiket, és kérjenek bocsánatot Allah-tól, mielőtt túl késő lenne. De ők vakok voltak, és nem látták az igazságot, ezért továbbra is bálványaikat imádták, és esőért kértek tőlük. Végül a próféta feladta, és így szólt:

"

Tehettek, amit akartok! Én csak Allah-ra támaszkodom, aki az én védelmezőm!

Végül megkapták Allah büntetését. Hirtelen egy hatalmas, fekete felhő jelent meg. Amikor az ʿĀad népe meglátta a felhőt, azt hitték, hogy esni fog, de ehelyett egy nagyon erős és félelmetes szél kezdte el pusztítani a házaikat, és az állataikat a levegőbe dobta. Eső helyett szikraeső hullott a fekete felhőből. A pusztító vihar nyolc napig tartott, és amikor végre abbamaradt, a büszke ʿĀad nép teljesen elpusztult.

A Szent Korán így szól:

"

És ami ʿĀadot illeti – ők egy pusztító szélvihar által semmisíttettek meg. Amelyet Ő (kényszerített), hogy fújjon ellenük hét éjszakán és nyolc napon át, egymás után, úgy hogy láthattad volna a népét ledöntve, mintha üregekből kihullott pálmatörzsek lettek volna.^[3]

A vihar első jelénél Proféta Hūd összegyűjtötte a családját és a híveit, és biztonságos helyre vitte őket. Ők voltak az egyetlen túlélők Allah pusztító büntetése után. Amikor a vihar véget ért, Proféta Hūd (a.sz.) a kísérőivel Ḥaḍramautba ment, ahol élete hátralévő részét töltötték.