Egy asszony öröme olyan nagy, amikor első gyermekét megkapja sok évnyi várakozás és vágyódás után. Különösen, ha már nagyon öreg lett. Sára, Ibrāhīm felesége, első gyermekét, Isḥāqot, korlátlan és nagy örömmel kapta. Isḥāq születése nem volt mindennapi esemény, hanem egy kivételes esemény, amely kiemelkedett, különösen azért, mert az angyalok megjövendölték, és ugyanabban a pillanatban említést tettek a fiáról, Yaʿqūbról.
Ez a kivételes esemény azt mutatja, hogy Sára öregkorban esett teherbe, és haja már megőszült. Álom és valóság között, fájdalom és kétségbeesés között a jó hír elérkezik, és a csoda megtörténik: Isḥāq születik néhány évvel a bátyja, Ismāʿīl születése után, aki Hājér fiaként született, aki Sára szolgálólánya volt. Hājért, akit Ibrāhīm a felesége, Sára kérésére vett feleségül. Isḥāq, béke legyen vele, a Próféták kertjében nőtt fel, apja, Ibrāhīm felügyelete alatt.
"A bizalom az apád, Ibrāhīm felé (tiéked). Ő már régen muszlimmá tett téged.
A család és az utódlás
Amikor Isḥāq elérte a férfikort, apja feleséget adott mellé, aki sok gyermeket szült neki, mielőtt meghalt volna. Halála után Isḥāq egy másik nőt vett feleségül, aki rokonává volt, és született Yaʿqūb, béke legyen vele. Ibrāhīm, béke legyen vele, és felesége, Sára jelen volt fiuk gyermekkoránál, ifjúságánál és házasságánál, és együtt éltek ugyanabban a házban, és Allah tisztaságot és egyenességet adományozott nekik:
"Allah irgalma és az Ő áldása legyen veletek, ó, e ház népe!
Az évek múlásával Isḥāq, béke legyen vele, átvette a felelősséget Ibrāhīm halála után, és rábízta, hogy folytassa apja küldetését. Isḥāq követte apja nyomdokait, és Allah kiválasztott Prófétái közé tartozott, hogy hívjon az Istenben való hit igazságára, és gondoskodjon az igazságosságról, útmutassa az embereket a helyes irányba, és idejét imádással töltötte öreg koráig.
A végső tanács
Amikor fáradtnak érezte magát, és nem tudta tovább viselni a terhet az aggodalomtól, hívatott a fiát, Yaʿqūbot, és azt mondta neki:
"Allah nagy képességet adott nekem, amikor te megszülettél, és téged jó jellemű személlyé tett, és jó tulajdonságokkal ajándékozott meg, amelyek erős bizonyítékai az Ő erejének: Vajon a tisztaság és a tisztaság nem bizonyítékai a Teremtő létezésének? Ezenkívül Allah ajándékot adott nekem: intelligenssé és szociálissá tett téged.
Ezután Isḥāq csendben maradt egy darabig, majd folytatta:
"Az ilyen jó tulajdonságok, előnyök és erények voltak az okai nyomorúságomnak ifjúságod óta. Ne légy meglepve, fiam, én nem vagyok olyan, mint más apák, akik örülnek, amikor látják, hogy fiaik jó tulajdonságokkal rendelkeznek. Ráadásul a te tulajdonságaid voltak a félelmem és nyomorúságom forrásai.
Yaʿqūb nem bírta elviselni, amit hallott, lehajolt, hogy megcsókolja apja kezét, és a mellkasára hajolt, hogy megtöltse könnyekkel, és azt mondta:
"Készen állok, hogy feláldozzam az életemet érted, ó, szerető apám! Milyen bűnt követtem el, amikor életedet kényelmetlenné tettem, és lelkedet nyugtalanná tettem? Ó, apám! Bocsáss meg nekem! És mondd el nekem a téves cselekedetemet, amely boldoggá tett téged.
Isḥāq szomorú volt, hogy a fiát szenvedni látja, ezért magához húzta, letörölte a könnyeit az ajkaival, és gyengéd szavakkal vigasztalta:
"Enyhíted a fájdalmaimat, és elveszed az aggodalmaimat, amikor közel vagy hozzám. Te vagy a gondoskodás, amely engem fedez, és a remény, amely követ engem. Nem szomorkodom egyik cselekedeted miatt sem, hanem az ok a nálad idősebb testvéredben rejlik, aki rossz szándékkal van irántad, és nagy ellenségeséget mutat. Biztonságban érzi magát, mert erős, és a szülei támogatják, de ki fog segíteni neked, ha erőszakot és árulást követ el ellened? Ez az oka szenvedéseimnek, és ez folyamatosan kínoz engem.
Yaʿqūb így válaszolt:
"De én nem tettem semmit, ami miatt gyűlölnie kellene engem.
Isḥāq folytatta:
"Igen, fiam, de a vágya csábítja, és a féltékenység megöli őt.
Yaʿqūb azt mondta:
"Abban az esetben, ha a testvérem bántani akar, felé nyújtom a testvériség kezét, egy kéz tele gyengédséggel és szeretettel.
Isḥāq válaszolt:
"Ó, fiam! Jó testvér vagy, de életed veszélyben van, és emiatt kértem, hogy gyere hozzám, hogy átadjam neked az utolsó kívánságomat ebben az életben.
Yaʿqūb azt mondta:
"Ó, apám! A szolgálatodra vagyok, és mindig engedelmesnek fogsz találni.
Isḥāq így szólt:
"Figyelj jól arra, amit mondok neked.
Yaʿqūb figyelt, bár szomorúan nézett az apjára, aki azt mondta:
"Utolsó napjaimhoz értem, és Allah prófétává tett téged; ezért javaslom neked, halálom után, hogy menj Aramba, Irakba; ott találod a nagybátyád, Lābán fiát, Betwill. Feleségül veheted az egyik lányát, és maradj egy ideig a házában biztonságod érdekében, aztán térj vissza erre a földre, hogy folytasd apád és őseitek küldetését: Útmutasd az embereket az Egyhez, segítsd az elnyomottakat, büntesd az igazságtalanokat, és terjeszd az igazságosságot. A Nagy Istenhez imádkozom, hogy védelmezzen és óvjon téged. Remélem, hogy jó életet fogsz élni, és tiszta utódot fogsz kapni, amely jobb, mint a testvéredé.
Ez volt Isḥāq végrendelete, amelyet a fiára, Yaʿqūbra bízott, hogy elégedetten távozhasson az életből.
Ami Yaʿqūbot illeti, túl sokkosolt volt ahhoz, hogy felismerje a testvére szándékát, és túl szomorú volt ahhoz, hogy elismerje: apja utolsó napjaiban van, és hamarosan örökre elhagyja az életet.
A napok múltak, és Yaʿqūb egy darabig habozott, vajon maradjon-e a földjén, vagy készüljön fel arra, hogy elhagyja az országot. Az apja érezte a habozását, ezért behívatta, és azt mondta:
"Ó, fiam! Ez az apád végrendelete, és biztos vagyok benne, hogy tisztelni fogod az ilyen végrendeletet, miért habozol? Döntsd el, hogy hajnalban indulj, és Allah segíteni fog neked, az angyalok kísérni fognak téged.
Yaʿqūb azt mondta:
"Ó, apám!
Isḥāq válaszolt:
"Tudom, mit akarsz mondani, fiam. Ne hagyj meghalni azzal, hogy szomorkodsz a remény felett, amely segített nekem élni.
Amikor a nap felkelt másnap, Yaʿqūb elindult. Az emberek jöttek, hogy megnézzék az apját, Isḥāqot, aki boldog és elégedett volt, mintha a lelke egy titokba kapaszkodna, lebegve az ismeretlenben.
Így volt a Próféta élete: tele volt fájdalommal és kitartással, amíg el nem jött az idő, amikor fel kellett szállnia a mennybe, és eltűnt a világból, és fénybe és melegségbe burkolózott.