Proféta Ibrāhīm (a.sz.) egy volt Allah leghatalmasabb Prófétái közül. A Szent Korán így szól róla:
"Ibrāhīm bizony példakép volt az erkölcsben, engedelmes Allahhoz, mindig alávetve (Neki), és nem volt a bálványimádók közül. De hálás az Ő kegyelmi tetteiért. Ő kiválasztotta őt, és az egyenes útra vezette. És Mi jót adományoztunk neki ebben a világban. A következőben az igazak közül lesz.[1]
Proféta Ibrāhīm Szíriában született abban az időben, amikor Namrúd volt a király. Namrúd büszke ember volt, és a népet arra kényszerítette, hogy istenként tiszteljék őt. Mivel a nép bálványimádó volt, akik már faragott bálványokat imádtak, örömmel elfogadták Istenukként. Egy idő után Allah úgy döntött, hogy elküldi hozzájuk Proféta Ibrāhīmot (a.sz.), hogy útmutatást kapjanak.
Röviddel Proféta Ibrāhīm (a.sz.) születése előtt Namrúd megtudta a asztrológusaitól, hogy hamarosan egy gyermek fog születni, aki a jövőben szembeszáll vele, és arra fogja buzdítani a népet, hogy ne imádjon bálványokat. E figyelmeztetés után Namrúd parancsot adott, hogy vizsgálják meg minden újszülött gyermeket, hogy lássák, mutatnak-e csodajeleket.
A rejtekhely és a felnőttkor
Proféta Ibrāhīm édesanyja nem mutatta a terhesség külső jeleit, amikor hordta őt, így tudta, hogy gyermeke különleges. Hogy megvédje őt Namrúd embereitől, egy barlangban rejtette el a Prófétát (a.sz.), majd visszatért a városba. Allah tejet árasztott Proféta Ibrāhīm (a.sz.) ujjaiból, és így látta el a Prófétát (a.sz.) étellel.
Proféta Ibrāhīm (a.sz.) a városon kívül nőtt fel tizenhárom évig, mielőtt édesanyja titokban visszahozta volna a házukba. Apja, Táraq már meghalt, így Azér fogadta őt örökbe, aki az apjának testvére volt. Azér ismert szobrász volt, aki kövekből bálványokat faragott. A fiai ezeket a bálványokat árulták a népnek. Azér ugyanazt a feladatot adta Proféta Ibrāhīmnak, mint a fiainak.
Már fiatal korában Proféta Ibrāhīm hitt Allahban, és utálta a bálványokat. Az első munkanapján kötelet kötött néhány bálvány köré, majd maga után vonszolta őket a porban a piactérre. Aztán így kiáltott a népnek:
"Jöjjetek, és vegyétek meg ezeket az élettelen bálványokat, amelyek semmit nem használnak, és senkinek nem ártanak!
A nép megnézte a poros bálványokat, és dühös lett Proféta Ibrāhīm (a.sz.) istenei iránt mutatott tiszteletlensége miatt. Panaszt tettek Azérnél, aki megtiltotta Ibrāhīmnak (a.sz.), hogy több bálványt adjon el.
Az unokaöccsel való beszélgetés
Ahogy telt az idő, Proféta Ibrāhīm (a.sz.) megpróbálta megmutatni a népnek a tévedést az útjuk folytatásában. Először a nagybátyjával, aki apjaként szolgált neki, beszélt. Arra intette, hogy egyedül Allahot imádja, és hagyja el a bálványokat. A Korán a következő versben mutatja be Azérral folytatott beszélgetését:
"Ó, apám! Miért imádod azt, ami sem hall, sem lát, sem hasznodra nem lehet semmilyen módon? Ó, apám! Hozzám olyan tudás érkezett, amely nem érkezett hozzád. Kövess tehát engem, és egyenes útra vezetlek. Ó, apám! Ne imádd a Sátánt, mert a Sátán engedetlen a Könyörületeshez. Ó, apám! Félek, hogy a Könyörületes büntetése sújt téged, és a Sátán barátjává leszel. Ő (az apja) mondta: Elfordulsz az isteneimtől, ó, Ibrāhīm? Ha nem hagysz fel (ezzel), bizony megkövetlek. És most válj el tőlem egy időre. (Ibrāhīm) mondta: Békesség veled. Imádkozom az Uramhoz, hogy megbocsásson neked, mert Ő kegyes volt hozám.[2]
A bálványok szétzúzása
Bár nem sikerült Azért észhez térítenie, Proféta Ibrāhīm (a.sz.) nem veszítette el a reményét. Elkezdett a nép értelméhez beszélni, és azt mondta:
"Hallhatnak titeket a bálványaitok? Valaha is segíthetnek nektek, vagy ártani nektek?
Azt válaszolták:
"Azért imádjuk őket, mert őseink imádták őket!
Ezután Proféta Ibrāhīm (a.sz.) tanítani kezdte nekik, hogy csak Allah, az egek és a föld Teremtője imádandó.
Bár a nép nem tudta megcáfolni Proféta Ibrāhīm (a.sz.) érveit a bálványaik ellen, nagyon konokok voltak, és csak kevés ember kezdte el Allahot imádni. Ibrāhīm (a.sz.) úgy döntött, hogy megmutatja a népnek, mennyire hasznavehetetlenek a bálványaik, ha szétzúzza őket. A lehetőséget a városon kívül tartott éves fesztiválon használta ki.
A fesztivál napján, amikor minden ember, kicsi és nagy, elhagyta a várost, Proféta Ibrāhīm (a.sz.) egyedül volt. Bement a főtemplomba, ahol a legfontosabb bálványokat őrizték. Fogott egy fejszét, és az összes bálványt szétzúzta, kivéve a legnagyobbat. A szépen és rendben elhelyezett bálványok most törötten hevertek a földön. Mielőtt Proféta Ibrāhīm (a.sz.) elhagyta a templomot, a fejszét a legnagyobb, érintetlen bálvány kezébe tette.
A Szent Korán így szól:
"Amikor azt mondta apjának és népének: Miféle képek ezek, amelyekhez oly odaadással (imádjátok) ragaszkodtok? Azok válaszolták: Azt találtuk, hogy őseink imádók voltak. Ő mondta: Bizony ti és őseitek nyilvánvaló tévelygésben voltatok. Azok mondták: Az igazsággal jöttél hozzánk, vagy a gúnyolódók közé tartozol? Ő válaszolt: Nem, a ti Uratok az egek és a föld Ura, Aki teremtette őket, és én azok közé tartozom, akik ezt tanúsítják. És Allahra, bizony tervet eszelek a bálványaitok ellen, miután eltávoztatok és hátat fordítottatok (nekem). Akkor szétzúzta őket, kivéve a legnagyobbat, hogy talán visszatérjenek Hozzá.[3]
A tűzpróba
Amikor a nép visszatért a fesztiválról, és meglátta, mi történt az isteneikkel, megdöbbenve azt mondták:
"Ki követett el ilyen kegyetlenséget az isteneink ellen?
Az egyikük azt mondta:
"Bizonyára Ibrāhīm lehet az. Mindig is gyűlölte a bálványimádást!
Proféta Ibrāhīmot (a.sz.) a bíróság elé hozták, hogy bíróság elé álljon a bálványok megrongálásáért. Amikor megkérdezték tőle, hogy bűnös-e, azt válaszolta:
"Bizonyára a nagy bálvány a bűnös. Kérdezzétek meg őt róla!
Akkor a nép válaszolt:
"A bálványaink nem tudnak beszélni, és nem tudnak válaszolni a kérdésekre!
Proféta Ibrāhīm (a.sz.) megragadta az alkalmat, hogy a nép megértse, mennyire hasznavehetetlenek a bálványaik. Azt mondta:
"Szégyenkeznetek kellene! Hogyan tudtok kőből és fából faragott bálványokat imádni? Semmit sem tudnak, és nem használnak, sem nem ártanak nektek.
Ennek ellenére senki sem akart hallgatni rá, és bűnösnek nyilvánították. A nép kiabálni kezdett:
"Égessétek el elevenen! Vidd őt az Ő Urához!
Namrúd úgy döntött, hogy elevenen elégeti Proféta Ibrāhīmot (a.sz.), hogy kedvezzen a bálványainak. Parancsot adott, hogy gyűjtsenek össze rengeteg fát egy óriási máglyához. Annyi fát hoztak, hogy amikor a máglyát meggyújtották, senki sem tudott elég közel menni hozzá, hogy a Prófétát (a.sz.) beledobja. A madarak is leégtek, amikor átrepültek felette.
Namrúd ezért úgy döntött, hogy épít egy nagy katapultot, amellyel Proféta Ibrāhīmot (a.sz.) a tűzbe dobhatják. Mialatt a Próféta a levegőben repült a tűz felé, Dzsebrāʿīl angyal leszállt, hogy megkérdezze tőle, szüksége van-e segítségre. Proféta Ibrāhīm (a.sz.) válaszolt:
"Nem, csak Allah segítségére van szükségem!
A Szent Korán így szól:
"Azt mondták: Égessétek el, és segítsetek az isteneiteknek, ha (egyet ismit) tenni akartok. Mi mondtuk: Ó, tűz! Légy hűvös és biztonságos Ibrāhīm számára![4]
Amikor Proféta Ibrāhīm (a.sz.) a máglyára ereszkedett, Allahhoz imádkozott, hogy védje meg. Allah parancsára a tűz hideggé és ártalmatlanná vált. Namrúd és követői megdöbbenve látták, hogy Proféta Ibrāhīm nyugodtan és kényelmesen ül az égő tűz közepén. Sokan, akik látták ezt a csodát, felismerték az igazságot, de mások, különösen Namrúd, konok és büszke maradt.
Namrúddal való vita
Egy idő múlva Proféta Ibrāhīm (a.sz.) kijött a tűzből. Találkozott Namrúddal, aki azt mondta neki:
"Zűrzavart okozol a társadalomban, mert a népet arra hívod, hogy egy másik Istent imádjon rajtam kívül. Mondd meg, ki a te Urad?
A Szent Korán így szól:
"Nem hallottad-e arról, aki vitatkozott Ibrāhīmmal az Uráról, mert Allah nekiadta a királyságot? Amikor Ibrāhīm azt mondta: Az én Uram az, Aki életet és halált ad. Ő mondta: Én is adok (életet és halált). Ibrāhīm azt mondta: De Allah bizony az, Aki a napot felkelti keleten. Te pedig keltesd fel nyugaton. Akkor a hitetlen elnémult. És Allah nem igazgatja az igazságtalan népet.[5]
Proféta Ibrāhīm elmondta Namrúdnak, hogy Allah az Egyetlen, aki életet ad és elvesz. Namrúd azt mondta:
"Ezt én is meg tudom tenni! Ha hozok két foglyot, akiket fel kell akasztani. Akkor az egyiket szabadon engedhetem, a másikat pedig felakaszthatom. Így az egyik embernek életet adtam, a másiknak halált.
Proféta Ibrāhīm (a.sz.) válaszolt:
"Csak akkor lenne igazad, ha egy halottat életre keltess. Ebben az esetben az én Uram képes a napot keleten kelteni. Ha olyan hatalmas vagy, keltesd fel a napot nyugaton!
Namrúd nem tudta megválaszolni Proféta Ibrāhīm érvelését ezúttal, és vereséget szenvedett. Ennek ellenére még mindig konok volt, és nem fogadta el Proféta Ibrāhīm (a.sz.) üzenetét.
A kivándorlás és Sára
Namrúd tudta, hogy nem árthat Proféta Ibrāhīmnak (a.sz.), mivel Allah védelme alatt állt. Ezért megparancsolta a Prófétának, hogy hagyja el a királyságot, és megtiltotta mindenkinek, aki a vallását követte. Így hagyta el Proféta Ibrāhīm (a.sz.) a hazáját. Magával vitte a családját — beleértve a feleségét, Sárát, és unokatestvérét, Proféta Lūṭot (a.sz.) — és Palesztinában lévő Bayt-ul-Maqdesbe utazott.
Felesége, Sára nagyon szép asszony volt, és Ibrāhīm (a.sz.) óvta őt az emberek tekintetétől. Ezért, amikor egy városba érkeztek, egy ládában rejtette el, és amikor a sivatagba értek, kiengedte.
Egy idő múlva egy új országba érkeztek, amelyet egy arab király kormányzott. A határnál álló őr meg akarta nézni, mi van a ládában, amelyben Sára rejtőzött. Ibrāhīm (a.sz.) visszautasította, és azt mondta:
"Feltételezheted, hogy a láda tele van arannyal és ezüsttel, és én megfizetem az adót érte, de ne nyisd ki a ládát.
Ennek ellenére az őr ragaszkodott ahhoz, hogy lássa, mit hoz Proféta Ibrāhīm (a.sz.) a ládában, ezért kinyitotta. Amikor meglátta Sárát, Proféta Ibrāhīmot (a.sz.) magával vitte a királyhoz.
Amikor a király elé álltak, a király vonzódni kezdett a szép Sárához, és a keze felé nyúlt, hogy megérintse. Proféta Ibrāhīm (a.sz.) Allahhoz imádkozott, hogy védje meg a felesége becsületét és méltóságát. Ezen imára a király keze egy masszív fadarabbá változott.
A király könyörgött Proféta Ibrāhīmnak (a.sz.), hogy imádkozzon Allahhoz, hogy adja vissza a kezét, és megígérte, hogy többé nem néz Sárára. Proféta Ibrāhīm (a.sz.) imádkozott Allahhoz, és a király keze ismét normális lett.
Miután egy kicsit beszélt Proféta Ibrāhīmmal (a.sz.), a király felvette Sárát, és nem tudta ellenállni, hogy ugyanazt a hibát elkövesse. Amikor megpróbálta megérinteni, a keze fadarabbá száradt.
Ismét Proféta Ibrāhīmhoz (a.sz.) fordult, Allah bocsánatát kérte, és kérte, hogy adja vissza a kezét. Proféta Ibrāhīm (a.sz.) azt mondta neki, hogy utoljára imádkozik érte. Ő (a.sz.) mondta:
"Ó, Uram! Ha ez az ember valóban sajnálja, változtasd a kezét eredeti formájára.
Imája alatt a király keze meggyógyult. Meghatódott Proféta Ibrāhīm (a.sz.) erejétől, és bizalmat épített ki vele. Nagy tisztelettel bánt Proféta Ibrāhīmmal (a.sz.), és nekik ajándékozott egy Hājér nevű szolgálólányt, aki Sárát szolgálta, és megengedte nekik, hogy oda menjenek, ahová akarnak.
A csillagimádók
A Bayt-ul-Maqdesbe vezető úton Proféta Ibrāhīm (a.sz.) elhaladt egy ember csoport mellett, akik az égitesteket imádták. Ezeket az embereket mágusoknak nevezték. Elhatározta, hogy útmutatást ad nekik Allah felé. Udvariasan próbálta megtanítani nekik a tévedést az útjukkal kapcsolatban. Proféta Ibrāhīm (a.sz.) csillagimádóként mutatta be magát, és este velük együtt ült, hogy imádják.
A Szent Korán így szól:
"És így mutattuk meg Ibrāhīmnek az egek és a föld országát, és hogy ő a hitben szilárdak közé tartozzon. Amikor az éj beborította őt, látott egy csillagot. Azt mondta: Ez az én Uram? De amikor az lenyugodott, azt mondta: Nem szeretem azokat, akik lenyugszanak. És amikor látta a holdat ragyogni, azt mondta: Ez az én Uram? De amikor az lenyugodott, azt mondta: Ha az Uram nem igazgat engem, bizony a tévelygő nép közé tartozom. Amikor látta a napot ragyogni, azt mondta: Ez az én Uram? Ez a legnagyobb! De amikor az lenyugodott, azt mondta: Ó, népem! Én mentes vagyok attól, amit (az egyetlen Isten mellé) társítotok. Én bizony arcomat Őhozzá fordítottam teljes őszinteséggel, Aki az egeket és a földet teremtette. És nem vagyok a bálványimádók közül.[6]
Proféta Ibrāhīm (a.sz.) felkeltette a nép figyelmét azáltal, hogy először azt állította, hogy a csillagok, majd a hold, végül a nap az istene. De mindegyiknél elfordult tőlük, mondván:
"Elegem van ezekből az örökké változó teremtményekből. Hiszek Allahban, aki az egek és a föld Teremtője. És nem vagyok a bálványimádók közül.
Bár Proféta Ibrāhīm (a.sz.) udvarias módját használta a tanításhoz és a bizonyításhoz, milyen hasznavehetetlen az imádatuk, a mágusok továbbra is vitatkoztak vele.
Azt mondta:
"Miért vitatkoztok velem Allahról, amikor Ő engem a helyes útra vezetett?
A nép visszautasította, hogy elhiggye a szavait, és azzal fenyegették, hogy bántalmazzák, és figyelmeztették a csillagok bosszújára. Végül otthagyta ezeket az ostoba embereket, és folytatta útját Bayt-ul-Maqdes felé.
A próféták atyja
Proféta Ibrāhīm (a.sz.) és Sára nem kaphattak gyermekeket, és ez nagyon szomorúvá tette. Ezután Sára javasolta Ibrāhīmnak, hogy vegye feleségül a szolgálólányát, Hājért, hátha ő szül neki egy gyermeket.
Proféta Ibrāhīm (a.sz.) és Hājér összeházasodtak, és Allah megáldotta őket egy fiúval, Proféta Ismāʿīllal (a.sz.).
5 évvel később Sára is szült. Ő lett proféta Isḥāq (a.sz.).
Proféta Ibrāhīmot (a.sz.) a „próféták atyjának" nevezik, mivel az egyik fiától, Proféta Ismāʿīltól (a.sz.) az arab próféták származtak, beleértve a Szent Prófétát (sawws). A másik fiától, Proféta Isḥāqtól (a.sz.) a zsidó próféták származtak, beleértve Proféta Mūsāt (a.sz.) és ʿĪsāt (a.sz.).
Proféta Ibrāhīm (a.sz.) a „Khalīlullāh" címet viselte, ami azt jelenti, „Allah szeretettje". Amikor halálának órája elérkezett, azt mondta az angyaloknak, akik a lelkéért jöttek:
"Kérdezd meg Allahot: egy szeretett elveszi-e a szeretettje életét?
Úgy értette, hogy Allah nem kellene parancsot adjon Proféta Ibrāhīm halálára, mert ő az Ő szeretettje. A halál angyala, ʿIzrāʿīl nem tudta megválaszolni a kérdését, ezért visszatért Allahhoz. Allah megparancsolta az angyalnak, hogy menjen vissza Proféta Ibrāhīmhez (a.sz.), és mondja el neki:
"Ó, Ibrāhīm! Visszautasítja-e egy szeretett a meghívást, hogy találkozzon a szeretettjével?
Források és hivatkozások
المراجع
- 1
Szent Korán
Korán 16:120-122 — „Ibrāhīm bizony példakép volt az erkölcsben, engedelmes Allahhoz."
- 2
Szent Korán
Korán 19:42-47 — „Ó, apám! Miért imádod azt, ami sem hall, sem lát, sem hasznodra nem lehet?"
- 3
Szent Korán
Korán 21:52-58 — „Miféle képek ezek, amelyekhez oly odaadással ragaszkodtok?"
- 4
Szent Korán
Korán 21:68-69 — „Ó, tűz! Légy hűvös és biztonságos Ibrāhīm számára!"
- 5
Szent Korán
Korán 2:258 — „Nem hallottad-e arról, aki vitatkozott Ibrāhīmmal az Uráról?"
- 6
Szent Korán
Korán 6:75-79 — „És így mutattuk meg Ibrāhīmnek az egek és a föld országát."