Nūḥ próféta

Proféta Ádám (a.sz.) után a társadalom emberei romlottá és gonosszá váltak. A legtöbb ember nem gondolt sokat Allahra (swt), és a föld megtelt erkölcstelenséggel. Különös isteneket imádtak, és átadták magukat a Sátán gonoszságának. Ezért Allah (swt) úgy döntött, hogy elküldi hozzájuk Proféta Nūḭot (a.sz.), hogy útmutatást adjon nekik.

Proféta Nūḭ nagyon ékesszóló, bölcs és türelmes személy volt.

A Szent Korán így szól:

"

Bizony elküldtük Nūḭot a népéhez, és így szólt: Ó, népem! Serváljátok Allahot! Nincs más istenetek Nála. Bizony félek a nagy nap büntetésétől, amely rátok vár.^[1]

Nūḭ népe a föld azon részén élt, amelyet ma Iráknak neveznek. Nūḭ a népét Allah (swt) imádjására hívta, de ők elfordították arcukat tőle. Figyelmeztette őket Allah haragjára, mégis süket füllel hallgatták. Megpróbálta őket rábeszélni arra is, hogy jó cselekedeteket tegyenek Allah (swt) megérdemelt jutalmáért, de nem akartak hallgatni rá.

A Szent Korán így szól:

"

Népének előljárói mondták: Mi bizony téged nyilvánvaló tévelygésben látunk.^[2]

"

Azt mondták: Ha nem hagysz fel, ó, Nūḭ, akkor bizony megköveznek téged.^[3]

A kitartó küldetés

Nagy türelemmel és határozottsággal folytatta Proféta Nūḭ a küldetését, útmutatást adva népének. A legjobb eszközöket használta a prédikálásra és a küldetés, valamint a prófétaság terjesztésére a nép között, és valahányszor szükséges volt, meghívta az embereket a hívására.

Felhívta figyelmüket a világegyetem titkaira és a világ csodáira. El szokta mondani nekik, hogy minden sötét éjszaka, az egek, a hold, a vakító nap, a föld, a folyó és patakok mind az Ő Hatalmasságának jelei – Allah (swt).

Egy kis csoport ember elfogadta a prófétaságát, de mások nem, és inkább úgy döntöttek, hogy kínozzák őt. Proféta Nūḭ (a.sz.) élt és prédikált több száz évig, és bátran elviselte mindazokat a megpróbáltatásokat és nehézségeket, amelyeket a népe okozott. Amikor Proféta Nūḭ rájött, hogy a nép reménytelené vált, és hiába adott érveket, elfáradt és elvesztette türelmét.

A Szent Korán így szól:

"

És Nūḭ így szólt: Ó, Uram! Ne hagyj a földön egyetlen hitetlent sem! Mert ha (bármelyiküket) meghagyod, csak tévelygésbe viszik a szolgáidat, és csak bűnözőket és hitetleneket nemzenek.^[4]

A bárka építése

Ezután kinyilatkoztatást kapott Nūḭ:

"

Népedből senki sem fog hinni, kivéve azokat, akik már hittek. Ne szomorkodj azon, amit tettek. És építsd meg a hajót a Mi szemeink előtt és a Mi kinyilatkoztatásunk szerint. De ne szólj Hozzám azokról, akik igazságtalanok; ők bizony megfulladnak.^[5]

Hogy teljesítse a rábízott isteni feladatot, Proféta Nūḭ (a.sz.) a városon kívül választott egy helyet, ahol megkezdte a Bárka építését. A nép elkezdte gúnyolni és nevetségessé tenni őt.

Erről a Szent Korán így beszél:

"

És építette a hajót, és valahányszor népének előljárói elmentek mellette, gúnolták őt. Ő azt mondta: Ha ti gúnyoltok minket, akkor mi is gúnyolunk majd titeket, ahogy ti most minket gúnyoltok.^[6]

Proféta Nūḭ (a.sz.) nem törődött gúnyolódó és szarkasztikus megjegyzéseikkel, hanem inkább elfoglalta magát a Bárka továbbépítésével, és várta Allah következő parancsát.

Az özönvíz

Ezután a Mindenható Allah elküldte kinyilatkoztatását:

"

(Így volt ez), amíg amikor parancsunk kilép, és (a föld) forrásai feltörnek, azt mondtuk: Vigyél a fedélzetre mindenből kettőt, egy párt, és a családodat – kivéve azokat, akik ellen már korábban szózat távozott – és azokat, akik hisznek. És csak kevesen hittek vele együtt.^[7]

Ezután hirtelen elkezdet erősen esni az eső, és a földből vízáradatok törtek elő. A dombok a víz alá süllyedtek. A víz mindenhol elterjedt, és beborította a pusztaságokat és a hegyeket. Proféta Nūḭ felszállt a Bárkába, és mindent magával vitt, amit Allah parancsolt neki.

A Szent Korán így szól:

"

Akkor megnyitottuk az egek kapuit zuhogó vízzel. És feltörtük a földet forrásokká, és a víz találkozott egy olyan ügy miatt, amely már elrendeltetett. És vittük őt (a hajón), amely deszkákból és szegekből készült. Amely a Mi szemeink előtt úzott – jutalmazásképpen annak, akit elutasítottak. És jelet hagytuk belőle, de van-e bárki, aki elgondolkodik?^[8]

Ezután a Bárka Allah parancsára a víz felszínén kezdett úzni. A mindent elsöprő özönvíz haragjával az ateisták ellen fordult, és a víz temetőjük lett, a víz habja pedig lepelként szolgált nekik.

Nūḭ és a fia

Proféta Nūḭ (a.sz.) látta, hogy a fia, Kanaán, aki nem fogadta el a hitet, a hullámok közé vetődik, miközben megpróbált valami módot vagy eszközt találni életének megmentésére. Ez felébresztette Proféta Nūḭ atyai szeretetét, és fájdalom jelei mutatkoztak az arcán. Fiához kiáltott abban a reményben, hogy elfogadja a hitet. Azt mondta:

"

Ó, drága fiam! Hová mész? Ma semmi sem menthet meg. Fogadd el a hitet, és szállj a Bárkára, hogy megmentess! Szállj a hajóra, és ne légy a lázadók között!

A Szent Korán beszéli el:

"

És (a hajó) hullámokon úzott velük, (olyan magasakon) mint a hegyek, és Nūḭ fiához kiáltott, aki távol maradt: Ó, drága fiam! Szállj velüknk a hajóra, és ne maradj a hitetlenekkel!^[9]

Az apa utolsó pillanatbeli prédikációja nem hatotta meg a fiát, Kanaánt. Erről a Szent Korán így beszél:

"

Ő válaszolt: Egy hegyre fogok menekülni, amely megvéd a víztől. Ő (Nūḭ) mondta: Ma nincs védelem Allah parancsa ellen (senki számára), kivéve azt, akinek Ő irgalmat mutatott. És egy hullám jött közéjük, és ő a fulladtak közé került.^[10]

"

És Nūḭ az Urához könyörgött, és mondta: Ó, Uram! Lám, a fiam az én családomhoz tartozik, és az Te ígérleted bizony igaz, és Te vagy a legigazabbabb (minden) bírók közül. Ő (Allah) mondta: Ó, Nūḭ! Ő bizony nem tartozik a te családodhoz, mert (olyan ember volt, aki) rossz tetteket cselekedett. Ne kérdezz tehátt arról, amiről nem tudsz. Bizony intelek téged, hogy ne légy (egy) az tudatlanok közül. Ő (Nūḭ) mondta: Ó, Uram! Hozzád menekülök, nehogy olyasmiről kérdezzelek, amiről nincs tudásom. És ha nem őrzöl (a tévedéstől) és nem vagy irgalmas hozzám, akkor az elveszettek közé kerülök.^[11]

És abban a pillanatban egy óriási hullám jött Proféta Nūḭ és a fia közé. Amikor Allah (swt) haragja elérte tetőfokát, és minden elpusztult, az eső abbamaradt, és a víz a földbe szivárgott.

A Szent Korán beszéli el:

"

És azt mondták: Ó, föld! Nyeld el a vizedet, és Ó, ég! Hagyd abba (az esőt)! És a víz apadni kezdett, és az ügy bevégeztetett. És (a hajó) a Al-Jūdī (hegyen) megállapodott, és azt mondták: El az igazságtalan néppel!^[12]

"

Azt mondták: Ó, Nūḭ! Szállj le (ide) békével Tőlüknk és áldásokkal te fölötted és a népek fölött (akik belőle származnak), akik veled együtt vannak. És (lesznek más) népek, akiket (egy ideig) gondozunk, majd fájdalmas büntetésünk éri őket.^[13]

Proféta Nūḭ parancsot kapott, hogy szálljon le a földre a népével együtt, és ezután kezdjék meg életüket Allah áldásai és jósága alatt.