Ádám próféta

A Korán Ádám (a.sz.) történetét azután meséli el nekünk, hogy Allah befejezte teremtését, és így szólt az angyalokhoz:

"

Én fogok egy helytartót rendelni a földre.^[1]

Természetes volt, hogy az angyalok nem tudtak egy ilyen helytartó bölcsességéről, mivel nem ismerték a teremtés mögötti igazságot. Így Allah, miután megerősítette számukra, hogy Ádám és utódai az istenfélő istenszolgálat és engedelmesség tekintetében alacsonyabbak lesznek az angyaloknál, kihívást intézett az angyalokhoz. Allah kihívása arra késztette az angyalokat, hogy megkérdezzék a Mindenható Teremtőt:

"

Akkor fogsz olyanokat rendelni rajta, akik romlást okoznak és vért ontanak? – amikor mi dicsőítjük a dicséretedet és magasztaljuk a szentségedet.^[2]

Ez az ismeretlenre vonatkozó jóslat az angyalok azon részétől származott, amely megkérdezte, hogy milyen lesz ez az ember, és mit hoz a történelem és a későbbi események – megfelelően annak, hogy a történelem egyetlen korszaka sem telik el korrupció, háborúk, pusztítás és vérontás nélkül.

Allah válasza, amelyet egyedül Ő tudott, a következő volt:

"

Én tudom azt, amit ti nem tudtok.^[3]

Az angyalok szíve megnyugodott, és a bizonytalanság eltűnt a válasz után, mert kérdésük nem volt sem tiltakozás, sem Allah bölcsességének kétségbevonása. Hiszen hogyan is történhetne ilyesmi, amikor az angyalok megbízhatóak Allah felé, Őt imádják és az Ő parancsait teljesítik?

A nevek tudása

A dicsért és leghatalmasabb Allah megtanította Ádámnak a neveket. Tanításának célja a dolgok valósága és jellemzői voltak, nem pedig a nyelv. Más szavakkal, Allah olyan információkat adott Ádámnak, amelyek segítségével megismerheti a dolgokat. Ez azért van, mert a valóság érzékelése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megítélje ezt a tényt és megértse a valóságát, így előzetes információk szükségesek e valóság magyarázatához. A Mindenható Allah tehát megtanította Ádámnak minden dolog nevét.

A Korán fenséges kifejezése, a „nevek”, azt jelenti, hogy a Korán megadta a nevet, de a név viselője a tény által elismert cél volt.

Ádám tehát a dolgot ismerte, nem pedig a nyelvet, mert mindaz, ami megismerhető, valamint annak valósága, ami felfedhető, a tudás tárgya. A nyelv csupán a kifejezés egyszerű eszköze.

A vers tehát arra utal, hogy a „minden név” kifejezés a dolgot jelenti, azaz a jellemzőt. Ádám (a.sz.) alkata és az a rendszer, amelyet a fejében hordoz, tökéletes teremtménnyé teszi – képessé, miután öt érzékszervet adott neki, és teste minden látható és láthatatlan részének specifikus funkciót adott, amely elképesztő és hihetetlen pontosságú és tökéletességű parancsokat hajt végre. Ádám (a.sz.) az agyán keresztül képes kötelezettségeket teljesíteni a tények és az információk között.

E kötelezettségek eredményeként képes volt megérteni a dolgok valóságát és megnevezni azokat. Ilyen tehetségekkel és hatalmas erővel, amely lehetővé tette Ádám (a.sz.) számára a fejlődés útjának követését, képes volt a föld javítására és építésére. Ennek eredményeként megérdemelte, hogy a föld helytartója legyen az angyalok helyett, akik nem kapták meg azokat a tehetségeket és képességeket, amelyek Ádám (a.sz.) számára adattak.

A dicsert és leghatalmasabb Allah a teremtmények neveit az angyalok elé tárta, hogy megerősítse azokat a képességeket, amelyeket Ádámnak (a.sz.) adományozott, és így szólt:

"

Mondd meg nekem a neveiket, ha igazat szóltok!^[4]

Az angyalok meglepődtek, és a szívükben korábbi tudásuk után kutattak, de nem találtak választ, és így szóltak:

"

Nincs tudásunk azon kívül, amit Te tanítottál nekünk. Te vagy a Mindentudó, a Bölcs.^[5]

Az angyalok válaszának kudarca egy újabb jele volt annak a rangnak, amelyet Allah Ádámnak (a.sz.) adott, ami őt mind az angyalok fölé emelte és alkalmassá tette a földi helytartósgre. Vajon nem Ádám (a.sz.)-t tisztelték-e meg azzal az értelemmel és hittel, amelyet kapott? Ezen megtiszteltetés által Ádám (a.sz.) az ő Urának folyójából részesült, és Allah tudásának fényéből tanult.

Miután megkapta ezt a bölcsességi képességet, Allah megparancsolta Ádámnak (a.sz.), hogy mondja el az angyaloknak azt, amit ők nem tudták – hogy tájékoztassa őket arról, amit ők nem tudtak felfogni. Ádám (a.sz.) elmesélte az angyaloknak azt a valóságot, amelyet Allah felfedni kívánt. Ezután Allah így szólt az angyalokhoz:

"

Nem mondtam-e nektek, hogy én ismerem az egek és a föld titkait, és tudom, amit ti nyilvosságra hoztok, és amit eltitokoltok?^[6]

Az angyalok leborulása

Allah, hogy Ádámot (a.sz.) még inkább felmagasztalja és megkülönböztesse azzal, amit más teremtmények birtokolnak, és hogy megmutassa tudását, megparancsolta az angyaloknak, hogy boruljanak le Ádám (a.sz.) előtt, jelezve, hogy ők is felmagasztalják őt. Mivel az angyalok tudatában voltak Ádám (a.sz.) rangjának, nem találtak más utat, mint a leborulást, és leborultak előtte.

Igen, az angyalok leborulása Ádám (a.sz.) előtt a tisztelet leborulása volt, nem pedig az imádaté.

Ádám (a.sz.), aki képes volt mindent megérteni és elérni tudományos életének távoli célját, megérdemelte az angyaloktól származó ilyen megtiszteltetést. Ők felismerték, hogy Ádám (a.sz.) szent teremtmény, akit tisztelni és becsülni kell nagy tehetségeiért. Ahhoz, hogy a teremtés, a föld építése és az ember teremtése után ezen a földön történő dolgok közötti kapcsolat teljes legyen, és hogy Allah megmutassa azt a szándékot, amelyet a bölcsesség előnyben részesítésével kívánt – amely a férfi veleszületett tulajdonsága, aki képes megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazságot a hamisságtól –, Allah meg akarta mutatni a hitetlen Iblíz valóságát, akit megparancsoltak, hogy boruljon le Ádám (a.sz.) előtt, de ő megtagadta és túl büszke volt, így a hitetlenek közé került, akik a rosszat és a hamisságot követik. Allah így szólt:

"

És leborultak az angyalok mindannyian együtt. De Iblíz (nem tette). Ő elfuvalkodott és a hitetlenek közé tartozott.^[8]

Ezután Allah így szólt:

"

Ó Iblíz! Mi akadályozott meg abban, hogy leborulj abba, amit a Kezeimmel teremtettem? Elfuvalkodtál, vagy olyanok közé tartozol, akik (jogtalanul) felmagasztalják magukat?^[9]

Iblíz így válaszolt:

"

Én jobb vagyok nála. Te tüzből teremtettél engem, őt pedig agyagból.^[10]

A tűz és az agyag

Ha a kutató különbséget akar tenni a tűz és az agyag között, azt találja, hogy a tűz eredete a föld, és föld nélkül a tűz nem létezne. A tűz forrásai nem mindenki előtt ismertek, de ez nem számít, és mindegy, hogy a forrás fa vagy energia – a különbség csak annyi, hogy ha a forrás fa vagy energia, a különféle energiafajták beleértve a hőenergiát, az áramot és az égőolajat, és az abból származó anyagok, mind eredetüket a földből merítik. Ráadásul azok a gépek, amelyek elektromos energiát termelnek, fémből készülnek, amely a földben található. Tehát a föld a tűz anyja és forrása. Ezek a tények kétségtelenek.

Ha tehát Iblíz azért tartja magát jobbnak Ádámnál (a.sz.), mert tűzből teremtetett, elfelejtette, hogy a tűz eredete a föld, amely ugyanaz az eredet, mint amelyből Ádám (a.sz.) teremtetett. De Iblíz a gyűlölettől vak lett, és nem volt tudatában annak, hogy büszkesége mire vezethető vissza, így öntudatlanul a teremtmények második képét testesítette meg, amely eltér a helyes úttól. De a helyes úttól való eltérés büntetése elkerülhetetlen, így Iblízt azonnal megbüntették azzal, hogy átok szállt rá, és kiűzetett a Paradicsomból a Feltámadás Napjáig. Ez a legsúlyosabb büntetés, amelyet egy teremtmény elszenvedhet.

Ádám és a félelem

Ádám (a.sz.) végigkövette, ami körülötte történt, és szeretetet és félelmet érzett: szeretetet Allah iránt, aki megteremtette és felmagasztalta, és engedte, hogy az angyalok leboruljanak előtte; valamint félelmet Allah iránt, aki kiűzte Iblízt a Paradicsomból. Ádám (a.sz.) csodálkozása e teremtmény (Iblíz) miatt született, aki gyűlölte őt anélkül, hogy jól ismerte volna, és aki azt hitte, hogy jobb nála (a.sz.), anélkül, hogy alkalmat kapott volna felsőbbrendűsége bizonyítására. Ádám (a.sz.) csodálkozása nőtt, és csodálkozott Iblíz érvelésén. Hogyan hiheti Iblíz, hogy a tűz jobb az agyagnál? Honnan tanult ilyesmit? Felteszik és eldöntik, hogy csak Allah ismeri ezeket a kérdéseket, és megerősítést nyert, hogy az angyalok csak azt ismerik, amit Allah-tól tanultak, aki megteremtette az agyagot és a tüzet, és aki tudta, melyik a jobb a kettő közül.

Ádám (a.sz.) Iblíz és Allah párbeszédének hallatán rájött, hogy más, mint Iblíz, és hogy az hitetlen. Ádám (a.sz.) tehát tudta, hogy Iblíz az ő örök ellensége lesz, de Allah könyörülete nagy és gondviselése szebb. Ezért Allah nem rótt Iblízre nagy szenvedést büntetésképpen, hanem megnyitotta előtte a bal oldali ajtót. Ádám (a.sz.) megértette, hogy a teremtett embernek választási szabadsága van, amely egy eredeti, létező dolog, amelyet Allah akart. Ez a szabadság a teremtményeknek adatik, akikre feladatot róttak, és e szabadság keretében a jutalom és büntetés az ítélet struktúrájának alapja.

Ádám felismerte, hogy rendelkezik azzal a felsőbbséggel, amely Allah tudásának és a teremtésnek támaszpontja, így hálát adott Allahnak az isteni fényért és adományért, és békében aludt.

Éva (Havva) teremtése

Egy napon Ádám felébredve egy másfajta teremtményt talált a feje mellett, aki szeretet és gondoskodás jelével nézett rá.

Ádám megkérdezte:

"

Ki vagy te? És honnan jössz?

A teremtmény válaszolt:

"

Érted jöttem. Allah téged teremtett engem. Amíg aludtál, megteremtett. Akarsz, hogy hozzád jöjjek, amikor ébren vagy?

Ádám megnyugodott és biztonságban érezte magát, így válaszolt:

"

Örülök, hogy látom azt, aki része nekem, és akinek létezése véget vetett magányomnak. Hála Allahnak az ajándékáért.

A dicsért és hatalmas Allah egy hozzá közeli lényt teremtett számomra, aki mellett biztonságban érzem magam. Ádám tudta, hogy ez a teremtmény Éva, akit érte teremtettek. Ádám Évával élt a Paradicsomban, örömben. Beszélgettek, hallgatták a madarak csiripelését, gyönyörködtek a dicsért Allah teremtményeiben, és élvezték a zenét, amely a világ minden helyét és horizontját betöltötte – azt a végtelenséget, amelyet csak a Teremtője ismer. Egy biztonsággal és elégedettséggel teli világ.

Ádám a feleségével élt ebben a világban, és élvezte az élet örömeit minden elemével együtt, de egy dolog tilos volt: egy fa gyümölcse, amelyet Allah megtiltott nekik, hogy megérintsenek vagy egyenek belőle.

De Ádám ember, és felejthet, szívének érzélei változhatnak, és akarata gyengülhet, ahogy Allah mondta:

"

És bizony korábban szövetséget kötöttünk Ádámmal. De ő elfelejtette, és nem találtunk benne eltökéltséget (az engedetlenségre).^[11]

A tiltott fa

Iblíz elhatározta, hogy végrehajtja a tervet, amelyet kitalált. Az egyetlen út célja eléréséhez Ádám gyenge pontjának kihasználása volt, amely fizikai és pszichológiai teremtésében rejlett. De annak ellenére, hogy Ádám ember volt, gyanakodott Iblíz szándékára. Ezért Iblíz igyekezett Ádámot megkísérteni, és rájött, hogy az egyetlen út Éván keresztül vezet – a társán és életpartnere révén. Vajon Éva rendelkezik-e ugyanazokkal a tehetségekkel, mint Ádám?

Iblíz elment, hogy lássa Évát, és igyekezett az érzéseit és lelkiállapotát befolyásolni. A fára mutatott, és így szólt Ádámhoz:

"

Mutassam neked a halhatatlanság és az erő fáját, amely soha el nem vész?

Éva meg volt győződve arról, hogy a tiltott fa a halhatatlanság fája, és azt javasolta Ádámnak, hogy egyenek a fa gyümölcseéből. Ádám habozott, de Éva addig erősködött, amíg Ádám elhitte, hogy ez a fa valóban a halhatatlanság fája. Van-e jobb annál, mint egy örök életet élni békében és biztonságban?

Ez volt az az álom, amely Ádámot létezése óta kínozta. Elfelejtette Allah ígéretét:

"

Bizony nem fogsz éhezni sem meztelen lenni abban. És nem fogsz szomjazni sem a nap hevének kitett lenni.^[12]

De Iblíz ravasz volt, és eskü alatt szólt Ádámhoz és feleségéhez:

"

És megesküdött nekik (mondva): Én bizony őszinte tanácsadótok vagyok.^[13]

És így szólt hozzájuk:

"

A ti Uratok csak azért tiltotta el tőletek ezt a fát, nehogy angyalokká legyetek, vagy az örökké élők közé kerüljetek.^[14]

Így sikerült az első csalás az ember életében, és a hazugság győzött az örökkévalóság felett. Ez a siker előre elrendeltetett és a menny bizottságában pecsételtetett meg, hogy lehetővé tegye az ember számára képességei és tehetségei használatát. A választás, amelyet Allah az embernek adott, a következő volt: vagy a jóság felé fog hajlani, vagy a rossz felé. Az utóbbi esetben engedetlen és hálátlan lesz.

Iblíz felismerte, hogy ravaszságával és gonoszságával megnyerte a harcot Ádám ellen, és legyőzte Ádámot, aki nemes jellemmel, békés lélekkel és tiszta lelkiismerettel rendelkezik. De elkerülhetetlen volt, hogy Ádám egy pillanatra elfelejtse önmagát, és egyen a tiltott fáról. Ellenkező esetben a jó és a rossz küzdelmének története nem létezett volna, és az ember nem tűnt volna ki a bizalom és a jótettek által, amelyek az Allahot és a hívőket kielégítő ideálokhoz igazodnak. Hasonlóképpen az ember nem esett volna a hitén keresztül, és nem hajlott volna azokhoz az előnyökhöz, amelyek benne találhatók, az egoizmussal szemben, amely Allahot elégedetlenné tette.

A bűn és a szégyen

Ádám és Éva fájdalmat és szégyent éreztek, és azonnal szomorúság vett erőt rajtuk. A környezetük megváltozott, és az örömteli ének, amely belőlük fakadt, elhallgatott. Tudatára ébredtek annak, amit tettek. Gyorsan eltakarták meztelen testüket a fa leveleivel. Ádám és Éva engedetlenek voltak az Allah parancsával szemben, és ezért Allah eltávolította őket a Paradicsomból, és így szólt hozzájuk:

"

Nem tiltottam-e el tőletek ezt a fát, és nem mondtam-e nektek: Bizony, a Sátán nyílt ellenségetek?^[15]

Iblíz kérése

Iblíz számára elkerülhetetlen volt, hogy sikere után, kísértését követően, Allahhoz forduljon azzal a kéréssel, hogy adjon neki elegendő életet és engedélyezzen elegendő időt a Feltámadás Napjáig, hogy képes legyen megtéveszteni azokat, akiket akar, és eltérítse őket a helyes úttól. Allah így válaszolt:

"

Te bizony a haladékot kapók közé tartozol.^[16]

Ahelyett, hogy hálát adott volna Allahnak a hosszú idő ajándékáért, Iblíz ilyen ajándékkal szemben hitetlenséggel és hálátlansággal válaszolt, és szándékai Ádám iránti gyűlölethez igazodtak, elszántan, hogy az idők folyamán bosszút álljon utódain. Ezért így szólt az Urához:

"

Mivel tévelygővé tettél engem, bizony lesben állok majd nekik a Te egyenes utadon. Aztán bizony elébük megyek elölről és hátulról, jobbról és balról. És nem fogod találni a legtöbbjüket hálásnak (Irántad).^[17]

A Mindenható Teremtő így szólt Iblízhez:

"

Távozz innen, megvetett és elűzött! Mindazok közülük, akik követnek téged – bizony valamennyiőtöknek a Pokollal töltöm meg.^[18]

A bűnbánat és a földre szállás

Ádám és felesége megbánták tettüket, és bevallották Allahnak, hogy bűnösek, és bocsánatot és kegyelmet kértek Tőle a nagy veszteség elkerülésére. Allah elfogadta kérésüket, és így szólt hozzájuk:

"

Szálljatok le, egyik a másik ellenségeként! Földi lakhely és gondoskodás lesz a tiétek egy ideig.

Ádám és Éva azt gondolták, hogy Allah türelme és kegyelme eltörli a botlást, és a Paradicsomban maradnak.

Allah tudta, mit gondoltak, és így szólt mindenkihez:

"

Szálljatok le mindannyian innen! És ha eljön hozzátok az Én útmutatásom, akkor azok, akik követik az Én útmutatásomat – nem félelem száll rájuk, és nem is szomorkodnak.^[19]

Így a dicsert és leghatalmasabb Allah ismét esélyt adott az embernek, hogy megpróbálja a jó célját, és felhasználja a képességeket, amelyek számára adattak, hogy Allahot kielégítse. Ezzel véget ért a nyugalom jelenete, és most elkezdődött egy új jelenet, amelyben két út van: hit vagy hitetlenség, jó vagy rossz. Azok, akik követik Allah utasításait és a helyes utat követik, a Sátán kísértésével szemben ellenállóak lesznek. Azok, akik a rossz utat követik, a létezésük romlott lesz, és ők azok, akiknek „..erőfeszítései elvesznek (ezen világ dolgainak keresésében), miközben ők maguk azt hiszik, hogy jót cselekszenek.”^[20]

Ádám és Éva leszállt, és megkezdődött az új élet rendszere, különösen mivel Éva felkészült az emberiség kertjének első virágának befogadására. Nagyon vágytak arra, hogy utódaikkal lássák a földet, járjanak rajta, és egyenek Allah ajándékaiból. Ádámnak heves vágya volt, hogy fiait lássa, Éva pedig optimista volt érkezésükkel kapcsolatban, a terhesség fájdalmai ellenére, amelyeket szenvedett.

Kábil és Hábil

Éva két ikret szült, akiket Kábilnak és Hábilnak neveztek el. A gyermekek a szüleik védelme alatt és kölcsönös szeretettel nőttek fel. Amikor fiatal férfiakká értek, Ádám elhagyta feleségét, és két fiával együtt ment, hogy a megélhetésükről gondoskodjon. Kábil földműves volt, míg Hábil juhpásztor. A biztonság és az öröm betöltötte Ádám családját a tagjai közötti teljes együttműködés miatt. Az idő múlásával Kábil és Hábil feleséget keresett. Allah két nőt teremtett számukra, ahogy korábban Évát is megteremtette. Ádám utasította a fiait, hogy vegyék feleségül őket, és megérdemelte, hogy engedelmeskedjenek neki. De az ember hangulata és a bukásra való hajlama miatt Ádámot nem hallgatták a fiai. Az ember buzgalma és vágya az ambíción alapul.

Az, aki meg tudja állítani a vágyát és megtörni annak uralmát magában, egy azok közül, akiknek Allah ebben a világban és az eljövendőben kegyelmet adott. De az, akit a vágya ural, és okosság nélkül cselekszik, egy azok közül, akiknek „..erőfeszítései elvesznek (ezen világ dolgainak keresésében), miközben ők maguk azt hiszik, hogy jót cselekszenek.”^[21]

Ádám látta, hogy az egyik testvér nem elégedett, és irigyelte a testvérét a felesége miatt. Ezért megkérte mindkét fiát, hogy mutassanak be egy áldozatot Allahnak, hogy lássák a szándékaikat.

Mindegyikük elment, hogy találjon valamit, amit Allahnak áldozhat. A pásztor, Hábil, a legjobb és legnagyobb juhot találta, amit csak volt, és azt hozta az áldozathoz. Kábil, a földműves, azt gondolta magában, hogy Allahnak nincs szüksége arra, amit áldozna, és ezért ugyanúgy áldozhatna olyasmit, ami nem jelentőséggel bír. Fogott egy köteg száraz búzát, és az megbeszélt helyre helyezte.

Allah tüzet küldött a mennyből, amely megégette Hábil juhát, és figyelmen kívül hagyta Kábil búzáját, jeléül annak, hogy Allah az egyik testvér áldozatát elfogadta, a másikét pedig visszautasította. Ezáltal Kábil irigysége és gyűlölete a testvére iránt nőtt.

Egy napon megfenyegette a testvérét, és így szólt hozzá:

"

Meg foglak ölni, hogy megszabaduljak a társaságodtól, noha te boldog vagy és én csalódott.

Hábil így válaszolt a testvérének:

"

Te jogtalan vagy és a rossz utat követed. Jobb lenne neked, ha megbánnád, és Allahtól bocsánatot kérnél, és megváltoztatnád az elmédet. Ha meg akarsz ölni, én nem szándékozom megölni téged, mert félek Allahot, a népek Urát. És ha megölsz, a pokolra jutsz: ez a jogtalanok büntetése.

A testvériség kapcsolata egy keserű gyűlölettel nézett szembe, amelyet Kábil Hábil ellen táplált. Az Allah iránti félelme és a szülők iránti engedelmessége nem volt elegendő ahhoz, hogy Kábilt visszatartsa a föld első gyilkosságának elkövetésétől. Kábil megölte a testvérét, Hábilt a vadonban, anélkül, hogy tudta volna, mit tegyen a holttesttel. A hátán vitte, zsák nélkül. Ekkor Allah két hollót küldött, amelyek addig harcoltak egymással, amíg az egyik megölte a másikat. Azután a győztes a csőrével és a lábával gödröt kapart a földbe, és beletemette a másikat, miközben Kábil nézte. Ez a látvány jelentősen hatott rá.

Allah (swt) így szól erről a Koránban:

"

És Allah küldött egy hollót, amely a földet kaparta, hogy megmutassa neki, hogyan rejtse el a testvére holttestét. Ő így szólt: Jaj nekem! Vajon képtelen vagyok lenni, mint ez a holló, és elrejteni a testvérem holttestét? És ő a megbánók közé tartozott.^[22]

Igen, Allah könyörülete és kegyelme leszállt a földre, mielőtt a két hollót küldte volna, hogy megtanítsa az embernek, hogy az ő eredete a földből való, és hogy a földre fog visszatérni. És hogy megőrizze Ádám méltóságát és utódainak méltóságát, és hogy a gyilkosnak kemény leckét adjon.

Sét (a.sz.) és Kábil sorsa

Hábil halála után Éva egy fiút szült, Proféta Sétet (a.sz.), aki Hábil utóda lett, és Ádám őt akaratának végrehajtójának és utódának tekintette. Kábil szorongva elment, és letelepedett Jemen Ádenében. Iblíz Kábil gondolatait afelé irányította, hogy a tűz azért ette Hábil áldozatát, mert Hábil tűzimádó volt, és azt tanácsolta neki, hogy gyújtson tüzet. Ezért Kábil épített egy tűzházat, és így ő volt az első ember, aki tüzet imádott. A fiai pedig idejüket alkoholfogyasztással, tűzimádással és visszaéléssel töltötték. Azt mondják, hogy Allah megfojtotta őket a Nūḥ (Noé) idejében történt özönvízben.