Tawḥīd

Röviden a Tawḥīdről (Isten Egysége)

A „Tawḥīd” szó magyarul Isten Egységét jelenti, és olyan dologra használatos, amely nem rendelkezik részekkel vagy nem osztható részekre.

Teológiai kontextusban a Tawḥīd az Egy imádását jelenti, az iszlám esetében ez Isten. Ez az iszlám és a többi abrahámi vallás törzse. Ennek a törzsnek a fontossága a korai iszlám teológusok szerint abban rejlik, hogy az Uṣūl ad-Dīn többi kategóriája a Tawḥīdból fakad, azaz a Tawḥīd az iszlámon belüli minden más meggyőződés forrása.

Hisszük, hogy Isten Egy, Magányos és Egyedi, Neki nincs hasonlója vagy párja, Ő Örök, kezdete és vége nélküli. Ő az Első és az Utolsó, Mindentudó, Bölcs, Igazságos, Élő, Mindenható, Független minden dologtól, Mindenhaló és Mindentlátó.

Nem hasonlítható össze teremtményeivel, ezért nincs teste vagy alakja, szubsztanciája vagy formája. Nem nehéz és nem könnyű, nem mozgó és nem mozdulatlan, nincs helye és nincs ideje, és senki sem mutathat Rá, mivel nincs olyan dolog, mint Ő. Semmi sem hasonló Hozzá, és nincsenek ellentétei.

Nincs felesége, nincs gyermeke, nincs társa, és senki sem hasonlítható össze Vele. A látás nem képes Őt felfogni, de Ő mindent felfog.

Aki összehasonlítja Őt teremtményeivel — például aki feltételezi, hogy Istennek van arca, keze és szeme, vagy azt mondja, hogy Leszáll a legalacsonyabb égre, vagy hogy úgy fog megmutatkozni a paradicsom lakóinak, mint egy hold — az olyan személy, aki nem hisz Istenben és tudatlan Isten valódi természetéről, amely minden hiányosság felett áll.

„Ő (swt) sokkal nagyobb annál, semmint a bölcs által elmagyarázható legyen, és túlmutat a meghatározó tudás hatókörén.”

— Imám al-Bāqir (asz)

A Tawḥīd Négy Kategóriája

A Tawḥīd az iszlám teológiában négy alapvető kategóriára osztható: