Prófétaság — Nubuwwa

Röviden a Nubuwwáról (Prófétaság)

A „Nubuwwah” szó az arab kifejezés a prófétaságra, és a „Nabī” szó küldöttet jelent. Iszlám kontextusban a „Nabī” szót olyan személyre használják, aki fontos mennyei információkat és híreket ad az emberiségnek az Istentől kapott kinyilatkoztatásokból.

Ebből megérthető, hogy a küldött és a prófétaság kapcsolatban állnak egymással. Azaz az, akit küldöttnek választanak, hordozza a Prófétaságot is, és egy üzenetet az emberiségnek. Ez nem jelenti, hogy a két szó azonos jelentésű. Ezért a Korán két különböző kifejezést használ arra, amit mi magyarul prófétának hívunk:

A különbséget, amelyet a korai iszlám teológusok többsége elfogadott, úgy lehet összefoglalni, hogy a „Raszúl” az a próféta, aki kinyilatkoztatásokat kap, és feladata az, hogy az embereket Isten üzenetéhez hívja, és terjessze Isten szavát a földön. Mivel a „Nabī” is kap kinyilatkoztatásokat, de nem feltétlenül volt feladata, hogy kormányzati formát alakítson ki, és Isten szavát az egész nemzetének terjessze. A fentiekből levonható a következtetés, hogy minden „Raszúl” egyben „Nabī” is, de nem minden „Nabī” „Raszúl”.

A Próféták Küldetésének Okai a Koránban

A Korán több különböző versben magyarázza el a sok okot, amiért Isten prófétákat küldött az emberiségnek. E versek egy része a prófétasággal foglalkozik általánosságban, más versek konkrét prófétákról és küldetésük okáról szólnak.

Isten egységébe és az egyedül Isten imádásába való meghívás, valamint a sokistenhívés és a bálványimádás elleni küzdelem.

„És bizony, minden közösséghez küldtünk egy Prófétát, hogy Allah-t imádják, és távol tartsák magukat az elnyomóktól.”

— Korán 16:36

Értékelés és ítéletalkotás, valamint a problémák és konfliktusok megoldása.

„Az emberiség egyetlen nemzetként élt, majd Isten prófétákat küldött, és velük küldte a Könyvet és az igazságot, hogy az emberek között ítélkezzenek abban, amiben nézeteltérésük van.”

— Korán 2:213

Az igazságosság megvalósítása a társadalomban és a földön.

„Bizony, elküldtük a prófétáinkat egyértelmű bizonyítékokkal, és velük küldtük a Könyvet és a mérleget, hogy az emberiség igazságosságot valósítson meg.”

— Korán 57:25

Tanítás és nevelés.

„Amikor küldött közéjük egy Prófétát közülük, aki felolvasta nekik az Ő jeleit, és nevelte őket, majd megtanította nekik a Könyvet és a bölcsességet, annak ellenére, hogy előtte egyértelmű tévelygésben voltak.”

— Korán 3:164

Isten bizonyítékának teljessé tétele az emberiség felé.

„És ha elpusztítottuk volna őket egy korábbi büntetéssel, azt mondanák: Ó Uram, miért nem küldtél nekünk prófétát, akkor követted volna a jeleidet, mielőtt szégyent és megszégyenülést szenvedtünk volna.”

— Korán 20:134

Egyetemes Üzenet — Minden Próféta Ugyanazt a Vallást Hozta

A próféták mindegyik nemzetben felmagasztaltattak, és mindannyian fő vonásaikban ugyanazt a vallást hozták — az ISZLÁMOT —, amelyet Muḥammad próféta (béke legyen vele és családjával) hirdetett. E tekintetben minden Isten küldötte egyenrangú egymással.

1. 1. A múltbeli próféták egy adott néphez jöttek egy meghatározott időszakra, míg Muḥammad próféta (béke legyen vele és családjával) az egész emberiséghez küldetett az egész jövőre nézve.
2. 2. A korábbi próféták tanítása vagy teljesen eltűnt, vagy a kevés dolog, ami még megmaradt, összekeveredett téves idézetekkel és kitalált kijelentésekkel. Emiatt nem lehetséges a tanításukat ma követni, még ha valaki akarná is. Ezzel szemben Muḥammad próféta tanítása, életének története, erkölcsi tartása, életgyakorlata, szokásai és jó tulajdonságai — röviden, minden életének és életművének részlete — megőrződött. Muḥammad (béke legyen vele és családjával) ezért az egyetlen az egész prófétasorban, aki egy élő személyiség, akinek nyomdokaiban bizalommal és bizonyossággal lépkedhetünk.
3. 3. Az útmutatás, amely a múltbeli próféták vezérfonala volt, nem volt tökéletes, abban az értelemben, hogy minden korábbi próféta után egy következő próféta küldetett, hogy folytassa a korábbi munkát kiegészítéseken, módosításokon vagy új rendelkezéseken keresztül, és ezáltal egy fejlődés és reformáció folytatódott. Éppen ezért a korábbi próféták tanítása egy idő után eltűnt és feledésbe merült.

A Feltámadásba Vetett Hit — Maʿād

• — Hogy e világ élete, és minden, ami benne van, egy meghatározott és kijelölt napon véget ér. Minden feloldatik. Azt a napot Qiyámának nevezik, az utolsó napnak.
• — Hogy minden ember, aki a világban élt a legkorábbi kezdetektől fogva, újra életre keltetik, és Isten elé állíttatik, aki ítéletet ad az ember felett azon a napon. Ezt hasrnak nevezik, feltámadásnak.
• — Hogy minden férfi és nő tetteinek teljes feljegyzése, jó vagy rossz, Isten elé terjesztetik az Ő ítéletére.
• — Hogy az a személy, akinek jó tettei többek a rosszaknál, jutalomban részesül; és az a személy, akinek rossz tettei többek a jóknál, büntetést kap.
• — Hogy azok, akik ebből az ítéletből sikerrel kerülnek ki, a paradicsomba mennek, és a végtelen áldás kapui nyitva állnak előttük; azok, akik elítéltetnek és büntetést kapnak, a pokolba küldetnek, a tűz és a kínzás helyére.