A „Taqiyya" szó magában foglalja azt a cselekedetet, hogy valaki elrejti a hitéről szóló igazságot félelemből, különösen nyomott helyzetekben. A fogalom a Koránból vezethető le, amelyben Allah (swt) a Szent Koránban mondja:
„Aki hitetlenné válik a hit után — kivéve azt, akit kényszerítettek, miközben a szíve szilárd maradt a hitben — de azok, akik a hitetlenségre nyitották meg a szívüket, Allah haragja van rajtuk, és hatalmas büntetés vár rájuk." (16:106)
A fenti versből a vallástudósok arra következtettek, hogy a Taqiyya bizonyos esetekben megengedett a kár elkerülésére.
A Taqiyya öt formája
1. Kötelező: Olyan helyzetben, amikor kötelező lenne megakadályoznod egy kár bekövetkeztét. Például ha olyan bírósági tárgyaláson kellene tanúskodnod a muszlim testvéreid ellen, amelyet elnyomók vezetnek, mint például Izrael. Ebben az esetben megengedett lenne elrejteni az igazságot azzal a céllal, hogy más muszlimokat megments az elnyomástól.
2. Ajánlott: Olyan helyzetben, amikor nem állsz közvetlen veszélyben, de a Taqiyya elhagyásával hosszabb távon magad vagy más muszlimok kárt szenvednek. Például ha be kellene ismerned, hogy muszlim vagy egy iszlámellenes területen, ami hosszabb távon üldözéshez vezetne.
3. Közömbös: Olyan helyzetben, amikor a kár úgyis bekövetkezik, akár végzed a Taqiyyát, akár nem.
4. Nem ajánlott: Olyan helyzetben, amikor jobb lenne elhagyni a Taqiyyát és elfogadni a következményt. Például beszélni az elnyomás ellen, azzal a feltétellel, hogy a beszédednek hatása lesz, és nem csak megöleted és elfelejtenek.
5. Tilos: Olyan helyzetben, amikor a Taqiyya azt eredményezi, hogy tisztelt vér fog folyni és elhanyagoltatik; például ha elrejted az igazságot valamiről, ami azt eredményezi, hogy muszlimokat másutt megölnek. Imám aṣ-Ṣādiq (béke legyen vele) azt mondta: „A Taqiyya azért van, hogy megvédje a muszlimok vérét, így bárhol, ahol a Taqiyya egy hívő vérének kiontásához vezet, nem lesz megengedett."
Fakhr ad-Dīn ar-Rāzī véleménye
Fakhr ad-Dīn ar-Rāzī, a híres szunnita muszlim Korán-magyarázó és teológus a fenti versről a következőket mondja:
„A Taqiyya megengedett az élet megmentésére és a kár elkerülésére, de vajon az ember javainak megmentésére is? Ezt is le lehet vezetni, mert a Próféta (béke legyen vele és családjával) azt mondta, hogy egy muszlim vagyona ugyanolyan tiszteletre méltó, mint a muszlim vére."
Források és hivatkozások
المراجع
-
1
Szent Korán
Sūra an-Naḥl (16:106)
-
2
Történelmi forrás
Tafsīr al-Kabīr, 3. kötet, 195. oldal — Imām Fakhr ad-Dīn ar-Rāzī