Q&A
Q&A Szótár
Szótár

Iszlám szótár magyarul

'Abd [A]

Szolga vagy szolga, és sok férfinévben szerepel az iszlámban, pl. 'Abdallah, 'Abd ar-Raḥmān, 'Abd al-Raḥīm és 'Abd al-Qādir.

Ablaq [A]

Egy arab szó, amely „tarkát" jelent. Az iszlám művészetben és építészetben a kreatív és díszítő kő, márvány vagy gipsz használatára utal, ahol két ellentétes szín váltakozva szerepel.

Adab [A]

A szépirodalom és az illemszabályok megnevezése. Néhány gyakori viselkedési szabály: 1) Üdvözlések, 2) Kézfogás és szeretetteljes ölelés, 3) A megfelelő módja annak, hogy engedélyt kérjünk egy másik házába lépni, 4) A helyes módja az ülésnek, járásnak és alvásnak.

'Adālah [A]

Igazságosság.

'Adhāb [A]

Büntetés. A Korán többféle büntetést ír elő.

'Adhāb al-qabr [A]

Sírbüntetés. A muszlim hagyomány szerint a test a lélekkel egyesül a temetés után, majd az elhunytat két angyal, Munkar és Nakīr kérdezi ki.

Adhan [A]

Az iszlám imahívás, amelyet a mu'adhdhin recitál.

Adjal [A]

Annak az időpontnak a megnevezése, amikor az egyén meghal.

'Adn [A]

A Koránban a Paradicsom egyik vagy több neve.

A.H. [A]

Az Anno Hegirae rövidítése. Az iszlám időszámás 622-től indul, attól az évtől, amikor Muḥammad Medinába vándorolt (lásd Hidzsra). Az 1. A.H. év az az év, amikor Muḥammad megérkezett Medinába.

Aḥad [A]

Iszlám értelemben: „Egy, Egyedül, egyedi, senki sem olyan, mint Allah".

Aḥkām [A]

A Korán és a Szunna rendelkezései.

Ahl al-Bait / Ahlulbayt [A]

„A Ház Népe" — az iszlámban a Próféta (vezetőként), 'Alī, Fāṭima, Ḥasan és Ḥusayn, valamint a következő 9 imám. A kifejezés a Koránban (33:33) szerepel.

Ahl al-Kitāb [A]

„A Könyv Népe" — a Korán megnevezése a zsidókra, keresztényekre és zoroasztriánusokra. Így nevezik őket, mert az iszlám szerint isteni könyvet (kitāb) kaptak az egyetlen igaz Istentől, Allāhtól.

Ajr [A]

Jutalom.

Ākhirah / Ākhira [A]

A halál utáni örök élet / A túlvilág.

Akhlāq [A]

Az erények gyakorlása.

Al-Ḥamdu li-llāh [A]

„Legyen Isten dicsérve" — gyakori muszlim kifejezés, különösen akkor használják, ha valaki pozitívan meglepődik, vagy örömét és háláját akarja kifejezni.

Allah / Allāh [A]

Az Isten neve az arab nyelvben. Ez a fogalom egyes számú, nincs többes száma, és nem társítható sem hím-, sem nő-, sem semlegesnemű személlyel.

Allāh Küldötte [A]

Az iszlám hitvallásban (Shahāda) Muḥammadot Allāh küldötteként (Rasūl Allāh) jelölik meg.

Allāhu Akbar [A]

„Isten a legnagyobb" — kifejezés, amely az imahívásban is szerepel. A mindennapi nyelvben gyakran használják csodálkozás vagy meglepetés kifejezésére.

Amānah [A]

Bizalom.

Āmīn [A]

Egy fohász, amely azt jelenti: „Ó Allah, fogadd el a fohászunkat".

Al-Amīn [A]

„A megbízható" — egy név, amely alatt a Próféta Muḥammad ifjúságában ismert volt.

Amīr [A]

Arab megnevezés uralkodóra vagy hadseregparancsnokra. Imám 'Alī (a.s.) az iszlám történetének egyetlen személye, akit a Próféta Muḥammad (béke legyen vele és családjával) ezzel a címmel illett: Amīr al-mu'minīn, a hívők fejedelme.

Al-Andalus [A]

Az arab földrajzi feljegyzésekben az Ibériai-félsziget (Spanyolország és Portugália). 711-től 1492-ig az arab-iszlám kalifátus része volt.

Anṣār [A]

Segítők vagy támogatók.

Aposztol [A]

Az iszlám szerint Allāh időnként apostolokat küldött az emberiséghez különböző kinyilatkoztatásokkal. A Korán több megnevezést használ: nabī, ḥawārī, rasūl és mursal. Muḥammadot az iszlám hitvallás Allāh küldötteként jelöli.

'Aqīda [A]

Hitelvek.

Al-Aqṣā [A]

Egy nagy mecset, amelyet al-Qudsban (Jeruzsálemben) építettek a régi templom területén. A 7. század végén épült, és az iszlám világ egyik legfontosabb mecsetjének számít.

Arab []

Egy sémi nyelv, amelyen a Korán kinyilatkoztatásra került.

Al-A'rāf [A]

A Koránban a Paradicsom és a Pokol közötti hely megnevezése.

'Arafa / 'Arafāt [A]

Egy hely, ahol a muszlim zarándokok a zarándoklat 9. dhū al-ḥijja napján tartózkodnak, és ott elvégzik a déli és délutáni imát.

Arkān al-Islām [A]

Az iszlám öt pillére.

(as) [A]

'Alayhi as-Salām: Béke legyen vele.

Assalāmu 'Alaykom [A]

Béke legyen veled/veletek.

Aṣḥāb / Ṣāḥib [A]

Barát vagy társ.

'Āshūrā [A]

„A tizedik" — a 10. muḥarramra utal. Az a nap, amikor a shīʿa muszlimok különféle szertartásokkal emlékeznek meg a harmadik imám, Ḥusayn mártírhaláláról, akit 61 A.H.-ben a 10. muḥarramon Yazid kalifa öletett meg Karbalában.

Arba'een / Arba'īn [A]

„A negyvenedik" — a szafar hónap 20. napja, Imám Ḥusayn (a.s.) vértanúságának negyvenedik napja. Ezen a napon Dzsábir ibn Abdalláh al-Anszári volt az első, aki elvégezte a ziyāra-t Imám Ḥusayn (a.s.) sírjánál. A shīʿa muszlimok évenként milliószámra zarándokolnak Karbalába ezen a napon.

Astaghfirullāh [A]

Iszlámi kifejezés, amely azt jelenti: „Allahnál keresek bocsánatot".

A'ūdhu billāh [A]

Allahnál keresek menedéket.

Awliyā' [A]

Barátok, védelmezők, segítők.

'Awrah [A]

A testnek az a része, amelyet mindenki előtt be kell fedni, a házastárs kivételével.

Āya [A]

Többes száma āyāt — a Korán egy versének megnevezése.

Ayatollah [A]

A legmagasabban képzett shīʿa muszlim jogtudósok megnevezése.

Azrā'īl [A]

A Korán halálangyalának neve.

Bāb [B]

Ajtó vagy kapu.

Bait al-Ḥarām [B]

„A Szent Ház" — a muszlimok megnevezése a mekkai mecsetre, amelynek udvarán a Ka'ba található.

Bait al-Muqaddas [B]

Jeruzsálem megnevezése. Jelentése: „A szent ház".

Barakah [B]

Arab kifejezés, amely spirituális bölcsességet és áldást jelent Allah-tól.

Barzakh [B]

Akadály, amely elválasztja a földi életet a túlvilági élettől. Ez az akadály nem léphető át, kivéve a halál révén.

Bashīr [B]

A Koránban a jó hír hozójára használt szó.

Bay'ah [B]

Az iszlámi terminológiában a vezetőnek tett hűségeskü.

Bid'ah [B]

Az iszlámban a vallási ügyekben történő bármilyen újítás — új imamód vagy rituálé kitalálása, amely nem létezett az Ahlulbayt (a.s.) korában; illetve valami elvétele az iszlámból, ami a Próféta (béke legyen vele és családjával) életmódjában lényeges volt.

Bismillāh [B]

Technikai megnevezése a következő kifejezésnek: „Allah, a Legkönyörületesebb, a Legirgalmasabb nevében". Sok muszlim beszédeket és leveleket ezzel a formulával kezdi.

Burāq [B]

Annak az állatnak a neve, amelyen Muḥammad éjszakai utazását Jeruzsálembe tette.

Chador [C]

Perzsa megnevezése annak a ruházati elemnek, amelyet muszlim nők viselnek, amikor a házon kívül mozognak.

Dadjdjāl [D]

Az iszlámi hagyományban azokat a személyeket jelöli, akik megpróbálják félrevezetni a hívőket. A fogalom megegyezik a keresztény hagyomány Antikrisztus fogalmával.

Dā'ī [D]

Propagandista — aki da'wát terjeszt.

Dār al-ḥarb [D]

Az iszlámi jogban azoknak a területeknek a megnevezése, amelyek nem tartoznak a dār al-islāmhoz.

Dār al-Islām [D]

Az iszlámi jogban azoknak a területeknek a megnevezése, ahol az iszlám jogrendszer (sharī'a) képezi a jog és rend alapját.

Da'wa [D]

Eredetileg „kiáltás, hívás" — Isten segítségül hívása. Ma technikai megnevezése a különböző muszlim szervezetek által végzett felvilágosító munkára, amely az iszlám ismeretének terjesztését szolgálja.

Dhabḥ [D]

Arabul vágás — állatok vágása az iszlámi jog által előírt módon.

Dhanb [D]

A Korán a bűn megnevezésére. Aki Dhanb-ot követ el, azt Mudhneb-nek nevezik.

Dhikr [D]

Allah emlékezete vagy bizonyos formulák recitálása, amelyek dicsérik Allah-t.

Dhimma [D]

Védelem. Az iszlámi jog védelmet ad a keresztényeknek és zsidóknak, mert ők ahl al-kitāb (ezek neve Dhimmi). A dhimma a keresztényeknek és zsidóknak jogot ad saját vallási és jogi hagyományaik fenntartására. A dhimma ellenszolgáltatása a jizya, egy fejadó.

Dhulfikār [D]

Imám 'Alī (a.s.) kardja. Dhulfikār jelentheti: „a kétélű", vagy néha úgy értelmezik, mint „éles különbség az igaz és a hamis között".

Dhū al-Ḥijja [D]

A zarándoklat hónapja; az iszlám év utolsó hónapja.

Dīn [D]

Az iszlámban a vallás — mind hit Allah-ban, mind az a cselekedet, amelyet a hívőtől elvárnak a társadalmi érintkezésben.

Diya [D]

A Korán vérdíj megnevezése.

Djahannam [D]

A Koránban a Pokol megnevezése.

Jāhiliyya [D]

Az iszlámban az iszlám előtti időszak megnevezése — a tudatlanság vagy barbárság kora.

Janāba [D]

Az iszlámi jogban a vallási szempontból tisztátalan állapot megnevezése, pl. nemi érintkezés után.

Al-Janna [D]

Kertet jelent, és a Koránban a Paradicsom megnevezése.

Jihād [D]

Igyekezlet, erőfeszítés jelentésű.

Jinn [D]

A Koránban tűzből teremtett démonok megnevezése. A jinnok lehetnek jók és rosszak.

Jizya [D]

Az iszlámi jogban az az adó, amelyet a keresztényeknek és zsidóknak kell fizetniük az iszlámi közösségnek a belső önkormányzatért (dhimma).

Du'ā' [D]

Technikai megnevezése az önkéntes imára / fohászra.

Dunyā [D]

Az iszlámi terminológiában „ez a világ" — annak világi ügyeivel és javaival — szemben a spirituális birodalmakkal vagy a túlvilággal.

Eid [E]

A Ramadan utáni ünnep, amikor a muszlimok megünneplik a Ramadan-hónap böjtjét. Ajánlott cselekedetek: a családi kötelékek erősítése, szeretet teremtése egymás között, az elhunytak meglátogatása és fohászok Allahhoz.

Fadak [F]

Egy zöld oázis mintegy 140 kilométerre Medinától, a Khaybar régióban. A Próféta Muḥammad (béke legyen vele és családjával) birtokolta ezt a földet, amelyet a zsidó lakosságtól békés szerződés útján szerzett meg — kard és erőszak nélkül. A Próféta (S) még életében Fadakot Fatimah-nak (a.s.) adta. A Próféta (S) elhunyta után Abu Bakr elkobozta Fadakot Fatimah-tól (a.s.), ami az Ahl al-Bayt elleni első jogtalanság volt.

Fajr [F]

Hajnalhasadás.

Faqīh [F]

Muszlim jogtudós, a fiqh szakértője.

Fard [F]

Többes száma farā'id/furūd. Azt fejezi ki, ami egy muszlim számára kötelező az iszlámi jog és teológia szerint.

Fāsiq [F]

Arab kifejezés, amely olyan személyre utal, aki megszegi az iszlámi jogot. Kifejezetten azokra használják, akik nyilvánvalóan bűnösek az iszlámi jog megsértésében és/vagy erkölcsi szempontból romlottak.

Fatra [F]

Annak az időszaknak a megnevezése, amely két próféta küldetése között eltelik.

Fatwā [F]

Egy iszlámi jogtudós véleménye vagy válasza egy aktuális kérdésre.

Fidā'ī [F]

Aki az életét áldozza.

Fiqh [F]

Az iszlámi jogtudomány.

Firdaws [F]

Perzsa szó az Édenkertre vagy Paradicsomra.

Furqān [F]

Az a szó, amely azt jelöli, ami elválasztja a jót a rossztól.

Ghayba / Ghā'ib [G]

Távollét, okkultáció (rejtőzés).

Ghazw [G]

Egy politikai ellenség elleni hirtelen támadás megnevezése.

Ghība [G]

Rágalmazás, hátrábbeszéd.

Ghadīr Khumm [G]

Egy oázis Mekka és Medína között, ahol az utak elágaznak. I.sz. 632. március 18-án (Dhū al-Ḥijja 18, 10 A.H.) a Próféta Muḥammad (béke legyen vele és családjával) itt állította meg a karavánt, és egy híres beszédben felemelte Imám 'Alī (a.s.) kezét, kijelentve: „Aki számára én a mawlā-ja vagyok, 'Alī a mawlā-ja." Ez az esemény a shīʿa iszlám szerint a Próféta (S) 'Alī (a.s.) utódlásának nyilvános kinevezése.

Ghusl [G]

A nagy mosakodás. A teljes test formális mosakodása.

Ḥadd [H]

A szó határt jelent, és a Koránban egy sor büntetőjogi rendelkezésre használt, amelyet az iszlámi közösségnek végre kell hajtania házasságtörés, paráznaság, hamis vád, hitetlenség, lopás és borivás esetén.

Ḥadīth [H]

Többes száma aḥādīth — A Próféta (béke legyen vele és családjával) kijelentése vagy beszámolója. Ezek az iszlámi jog fő forrásai.

Ḥajj [H]

A mekkai zarándoklat.

Ḥājjī [H]

Egy személy megnevezése, aki elvégezte a ḥajj-ot, a mekkai zarándoklatot.

Ḥāfiẓ [H]

Egy olyan személy megnevezése, aki a Koránt kívülről tudja.

Ḥalāl [H]

Arab szó, amely azt jelenti: „megengedett". Mindarra utal, ami az iszlámi jog szerint megengedett.

Ḥarām [H]

Arab szó, amely azt jelenti: „tilos". Mindarra utal, ami az iszlámi jog szerint tilos.

Ḥarb [H]

Háború.

Ḥijāb [H]

„Kendőt" vagy „válaszfalat" jelent két dolog között, és a Koránban és hagyományokban a muszlim nők által viselt ruhadarab megnevezése.

Hijra [H]

A Próféta (béke legyen vele és családjával) kivándorlása Mekkából Medinába. Az iszlám naptár ebből az időszakból kezdődik.

Hilāl [H]

Technikai megnevezése az újholdnak. Az iszlám év holdév.

Ḥirā [H]

Egy Mekkához közeli terület neve, ahol a Próféta Muḥammad (béke legyen vele és családjával) magányosan imádkozott. Itt kapta a Szent Korán első kinyilatkoztatását.

Ḥizbullāh [H]

Isten pártja.

Hujjat al-Islām [H]

A shīʿa muszlim jogtudósok hierarchiájában egy tudós megnevezése. Egy Ayatollah alatt áll.

Ḥūr al-'Ayn [H]

A Paradicsom gyönyörű házastársai, akik a hívő muszlimokra várnak.

'Ibādāt [I]

Technikai megnevezése a vallási kötelezettségekre, amelyeket a muszlimnak teljesítenie kell.

Iblīs [I]

A Korán ördögre használt megnevezése.

'Idda [I]

Jelentése: „szám" — a technikai megnevelése annak az időszaknak, amelyet egy elvált nőnek várnia kell, mielőtt újra férjhez mehet.

Idhn [I]

Engedély.

Ijmā' [I]

Konszenzus. Technikai fogalom az iszlámi jogban, amely a jogtudósok egyetértését fejezi ki egy adott kérdésben.

Ijtihād [I]

Az erőfeszítés. Ugyanaz a gyökere, mint a jihād-nak, és a jogtudósok erőfeszítését fejezi ki, amikor konkrét életviteli szabályokat fejlesztenek, vagy analizálisan viszonyulnak egy teológiai kérdéshez.

Iftār [I]

Az a étkezés, amely a Ramadan alatt az egyes böjtnapokat befejezi.

Iḥrām [I]

Az a ruházat, amelyet a zarándokok a zarándoklat kezdetén magukra öltenek.

Iḥsān [I]

A jó cselekvése vagy egy cselekedet helyes végrehajtása.

'Ilm [I]

Tudás. Az iszlámi teológiában a vallási tudásra használják.

Īmān [I]

Hit. Az iszlám teológiában az iszlám sok muszlim által úgy értelmezett, mint mindent átfogó életértelmezési rendszer: Imān (hit) és Mu'āmalāt (cselekedetek).

Imām [I]

Vezető.

Imāma [I]

Vezetőség, imámság.

In Shā' Allāh [I]

Jelentése: „ha Allah akarja". Ez a kifejezés nagyon elterjedt az iszlám világban. Minden megállapodást ezzel a szóval kötnek: „ha Allah akarja".

Iqāma [I]

A felállás. Technikai megnevezése a liturgia egy részére, amelyet az imádkozás előtt mondanak. Míg az adhan a minaretből szól, az iqāma a mecsetben belül hangzik el.

'Ishā' [I]

Az éjszakai ima neve.

Iṣlāḥ [I]

A Koránban „dolgozni, a békéért munkálkodni" — „bátorítani az embereket az egyetértésre".

Islam [I]

Arab szó, amely békét, harmóniát, odaadást jelent. Gyakran „alávetettség"-ként fordítják.

'Iṣma [I]

Tévedhetetlenséget jelent (olyan személy, aki 'Iṣmā-val rendelkezik, azt Ma'ṣūm-nak nevezik).

Isnād [I]

Annak a személyeknek a láncolata, akik egy hagyományt (ḥadīth) továbbítottak.

Al-Isrā' [I]

Muḥammad éjszakai utazásának megnevezése Mekkából Jeruzsálembe a Burāq-on.

Istinshāq [I]

Technikai megnevezése a víz orron keresztüli szívására. A rituális tisztálkodás (wuḍū') része ima előtt (nem kötelező).

Ithnā'ashariyya [I]

„A tizenkettesek" — a shīʿa muszlimok megnevezése.

Karbalā [K]

Szent hely Irakban, ahol Imám Ḥusayn (a.s.) és 72 hű társa vértanúhalált halt a 10. muḥarramon, 61 A.H.-ben (i.sz. 680. október 10.). A csatában az omajjád Yazīd kalifa serege győzött. Karbalā a shīʿa muszlimok egyik legszentebb zarándokhelye, és az igazságért való kiállás szimbóluma.

Ka'ba [K]

Az épület, amely a mekkai nagy mecset udvarában található.

Kāfir [K]

Arab szó, amely olyan személyt jelent, aki tagadja az igazságot. Nem muszlimra (ateista, hitetlen, nem hívő) vagy az iszlámból kilépőre használják.

Kalām [K]

Az iszlámban a skolasztikus teológia megnevezése. A kalām azt is jelenti: „szó" vagy „beszéd", és a Korán Isten szavának tekintendő: Kalām Allāh.

Khalīfa [K]

Utód, örökös, védelmező és gondviselő.

Khalīl [K]

Arabul „barát".

Khaybar [K]

Egy régió Medína közelében, amelynek oázisai — köztük Fadak — a Próféta (S) birtokába kerültek békés szerződés útján. A Khaybar régióban a zsidó lakosság a föld felét és a termés felét átadta a Prófétának (S).

Khamr [K]

A Koránban a bor megnevezése.

Khilāfa [K]

Egy khalīfa bevezetése.

Khitān [K]

Arabul körülmetélés.

Khuṭba [K]

Annak a beszédnek a megnevezése, amellyel az imámok a pénteki ima előtt (délben) kezdenek, és amelyben aktuális témákról nyilatkoznak.

Kiswah [K]

A ruházat, amely a Ka'bát borítja Mekkában.

Kitāb [K]

Könyv.

Kūfa [K]

Város Irakban, amelyet Imám 'Alī (a.s.) fővárosává tett a kalifátusa idején. A Karbala utáni eseményekben központi szerepet játszott: a kufaiak levelei hívták Imám Ḥusaynt (a.s.), és a foglyokat is ide vitték először Karbala után. Zeinab (a.s.) itt tartotta híres beszédét.

La'n [L]

Átok.

Madhhab [M]

Technikai megnevezése egy iszlámi jogiskolának.

Majlis [M]

Találkozóhely vagy gyűlés.

Majūs [M]

Az iszlámi hagyomány megnevezése a zoroasztriánusokra.

Madrasa [M]

Oktatási intézmény, amely a középkorban gyakran mecset vagy palota mellett épült.

Maghāzī [M]

„Katonai vállalkozások".

Al-Maghrib [M]

Arab megnevezése Észak-Afrikára.

Mahr [M]

Menyasszonypénz.

Maḥram [M]

Egy személy, akivel nem lehet házasságot kötni. Ez a fogalom a hidzsáb kérdését is kezeli.

Makrūh [M]

Az iszlámi terminológiában egy utálatos és kifogásolható cselekedet.

Mamlūk [M]

Jelentése: „aki birtokolt" — rabszolga.

Marja' [M]

„Forrás" — a shīʿa iszlámban a legmagasabb rangú jogtudós megnevezése, akit a hívők követnek a vallási kérdésekben. Rövidítése a Marji' al-Taqlīd kifejezésnek.

Marji' al-Taqlīd [M]

A shīʿa iszlámban az a tekintély, amelyet az egyes shīʿa muszlimok a kor vezető shīʿa jogtudósai közül választanak.

Masjid [M]

Az a hely, ahol imádkoznak — a mecset.

Mashā'Allāh [M]

Amit Allah akar.

Al-Masīḥ [M]

A Korán Messiás megnevezése.

Maṣnūn [M]

Annak megnevezése, ami a Próféta Szunnáján alapul.

Ma'sūm [M]

Tévedhetetlen, bűntelen. A shīʿa teológiában a Próféták és a tizenkét Imám rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal ('iṣma), amely azt jelenti, hogy Allah védelme alatt állnak, és nem követnek el bűnt vagy tévedést.

Matn [M]

Technikai megnevezése egy hagyomány tartalmára. A továbbítási láncot isnād-nak nevezik.

Mawlā [M]

Úr.

Minbar [M]

Egy szék vagy ülőhely, amelyről az imám péntekenként a khuṭbáját tartja.

Miswāk [M]

Fogpiszkáló.

Mīthāq [M]

A Koránban Allah és az ember között kötött szövetség megnevezése.

Mīzān [M]

Mérleg, amelyen az ember tetteit mérni fogják az ítélet napján.

Mu'adhdhin [M]

Az a személy, aki korábban a minaretekből imahívást zengetett.

Mubāḥ [M]

Iszlámi arab kifejezés, amely olyan cselekedetet jelöl, amely sem tilos, sem ajánlott, hanem semleges.

Muḥarram [M]

Az iszlám naptár első hónapja. A 10. muḥarram az 'Āshūrā napja, amikor Imám Ḥusayn (a.s.) és társai vértanúhalált haltak Karbalában. A shīʿa muszlimok ebben a hónapban gyászolják a karbalai tragédiát.

Mujāhid [M]

Aki részt vesz a jihād-ban (küzdelem).

Mujtāhid [M]

Technikai megnevezése egy jogtudósnak, aki rendelkezik az ijtihād végzéséhez szükséges képesítéssel.

Munāfiq [M]

Arab kifejezés, amely olyan vallási képmutatót ír le, aki kifelé gyakorolja az iszlámot, miközben hitetlenségét a homlokzata mögé rejti.

Mu'min [M]

Arab iszlámi kifejezés, amelyet gyakran a Koránban említenek, jelentése „hívő".

Mursal [M]

„Aki küldött".

Murtad / Irtidād [M]

Általában úgy definiálják, mint az iszlám elutasítása szóban vagy cselekedetben egy olyan személy által, aki korábban muszlim volt.

Muṣallā [M]

Imára berendezett szoba vagy az imaszőnyeg, amelyen a muszlim napi imáit végzi.

Mushrik [M]

Aki több istent imád.

Muslim [M]

Az iszlám követője. Szó szerint: „aki aláveti magát [Allah-nak]".

Muṣṭaḥab [M]

Jelentése: „ajánlott" — olyan cselekedetekre utal, amelyek az iszlámi jogban a mubāḥ és a wājib között helyezkednek el. Nagy jutalmakat hoz, de elmulasztása nem jár büntetéssel.

Muṭ'a [M]

Időkorlátozott házasság.

Nabī [N]

Próféta.

Nabīdh [N]

Bor — erjesztett lé datolyából, mazsolából, mézből vagy búzából.

Nadhīr [N]

Egy figyelmeztető.

Al-Nār [N]

Az arab szó a tűzre, és a Koránban gyakran a Pokolra használják.

Naṣīḥa [N]

Tanács.

Nikāḥ [N]

Az iszlámi jogban a házassági szerződés megnevezése.

Niyya [N]

Szándék. A muszlim ima előtt tett fogadalom megnevezése.

Nūr [N]

Fény.

Nubuwwa [N]

Prófétaság.

Qadar [Q]

Sors vagy cél.

Qāḍī [Q]

Muszlim bíró.

Qibla [Q]

Imairány.

Qiyām [Q]

Az állás — technikai megnevezése a napi ima egy részére.

Qiyāma [Q]

Ítéletnap.

Qiyās [Q]

Analogia — a jogi érvelés alapja és így a fiqh alapja.

Qurbān [Q]

Minden olyan cselekedet megnevezése, amely közelebb hozza az embert Istenhez.

Rabb [R]

Allah gyakori megnevezése a Koránban.

Rāfiḍī [R]

A középkorban a szunnita muszlimok megnevezése a shīʿa muszlimokra. A szó „elutasító"-t vagy „visszautasító"-t jelent.

Ra'y [R]

Jelentése: „vélemény" vagy „álláspont".

Rak'a [R]

Technikai megnevezése az iszlámi ima egy összefüggő egységére.

Rasūl [R]

Küldött.

Ribā [R]

Uzsora.

Risāla [R]

Üzenet.

Ṣabr [S]

Türelem.

Ṣadaqa [S]

A Koránban gyakran az alamizsna szinonimája (zakāt).

Ṣaḥāba [S]

A ṣāḥib többes száma — Muḥammad társai.

Ṣaḥīfa [S]

Jelentése: „oldal" vagy „papír".

Ṣaḥīḥ [S]

Az igaz.

Sayf Allāh [S]

Allah kardja.

Ṣalāt [S]

A Korán a muszlim napi imára használt megnevezése.

Sawm [S]

Az iszlámi böjt technikai megnevezése.

(saws) [S]

Ṣallā Allāhu 'Alayhi wa Sallam — Allah békéje és áldása legyen vele.

Sayyid / Sayyida [S]

Az Ahlulbayt (a.s.) leszármazottai.

Safar [S]

Az iszlám naptár második hónapja. A szafar 20. napja az Arba'een — Imám Ḥusayn (a.s.) vértanúságának negyvenedik napja.

Shafā'a [S]

A Koránban a közbenjárás megnevezése.

Shāh [S]

Perzsa szó, amely királyt jelent.

Shahāda [S]

Az iszlámi hitvallás.

Shahīd [S]

Arabul mártír.

Sharī'a [S]

Az iszlámi jogrendszer.

Shī'a [S]

„Követő, párt" — az iszlám azon ága, amely szerint a Próféta (S) Imám 'Alīt (a.s.) jelölte ki utódjául a Ghadīr Khumm-i kijelentéssel, és az imámság az Ahl al-Bayt (a.s.) fognak öröklődni. A tizenkét imámos shīʿa (Ithnā'ashariyya) a legnagyobb shīʿa ág.

Sīra [S]

Próféta-életrajz megnevezése, amely Muḥammad életét ábrázolja.

Subḥān Allāh [S]

Arab kifejezés, amely azt jelenti: „Tökéletes dicsőség Istennek".

Sujūd [S]

Technikai megnevezése a földhöz érintésére homlokkal az ima alatt.

Sunna [S]

Muḥammad szokása.

Sūra [S]

A Korán egy fejezetének megnevezése.

Tafsīr [T]

Technikai megnevezése annak az irodalmi műfajnak, amelyben a Koránt kommentálják és a jelentését magyarázzák.

Tahāra [T]

A rituális tisztaság technikai megnevezése.

Taḥrīf [T]

Az elrontás vagy hamisítás.

Takbīr [T]

Az „Allah a legnagyobb" (Allāhu Akbar) felkiáltása.

Ṭalāq [T]

Válás.

Tanzīl [T]

Technikai megnevezése a Korán kinyilatkoztatására.

Taqiyya [T]

Jelentése: „eltakarás, disszimuláció".

Taqlīd [T]

Jelentése: „az utánzás".

Tawba [T]

A megbánás.

Tawḥīd [T]

Isten egységének megvallása.

Taqwā [T]

Istenféltség, istentudatosság. A Koránban az a tulajdonság, amely miatt az ember óvakodik a bűntől és törekszik az engedelmességre. A taqwā az iszlámban a lelki fejlődés alapja.

Thawāb [T]

Áldásos jutalom.

Umm al-Mu'minīn [U]

„A hívők anyja" — megnevezés a Próféta feleségeire.

Umm al-Qurā [U]

„A városok anyja" — Mekka alternatív neve.

Al-Umma [U]

Az iszlámi közösség megnevezése.

Uṣūl al-Dīn [U]

A vallás gyökerei.

Wājib / Fard [W]

Ezek a kifejezések szinonimák, és mindkettő arab eredetű, amely vallási kötelezettségeket jelöl (szó szerint: „kötelező cselekedetek").

Walī [W]

Arab szó, amely védelmezőt vagy gyámot jelent.

Walī Allāh [W]

Isten barátja.

Wasīla / Tawassul [W]

Közeledés, vagy az a mód, ahogyan valamihez közeledik. Az iszlámi terminológiában Allahhoz való közeledés — valaki/valami (wasīla) használatával közeledünk Hozzá, ez a folyamat a tawassul.

Wilāya [W]

Gyámság, védelmezőség, spirituális tekintély. A shīʿa teológiában a wilāya az a tekintély, amelyet a Próféta (S) Imám 'Alīnak (a.s.) adott át a Ghadīr Khumm-i kijelentéssel. A wilāya az Usūl al-Dīn (a vallás gyökerei) egyik alapja a shīʿa iszlámban.

Wuḍū' [W]

Technikai megnevezése a rituális mosakodásra, amelyet a muszlim ima előtt végez.

Yazīd [Y]

A második omajjád kalifa (uralkodott: 680–683 i.sz.). Apja, Mu'āwiya utódjaként lépett trónra, és elrendelte Imám Ḥusayn (a.s.) és társai megölését Karbalában 61 A.H.-ben. A shīʿa hagyományban a zsarnokság és az iszlám elárulásának szimbóluma.

Zakāt [Z]

Kötelező alamizsna — az iszlám öt pillérének (Arkān al-Islām) egyike. A muszlimok vagyonuk egy meghatározott részét adják a rászorulóknak. Szemben a ṣadaqa-val (önkéntes adomány), a zakāt kötelező.

Zinā' [Z]

A Koránban a házasságtörés és paráznaság megnevezése.

Ziyāra [Z]

„Látogatás" — zarándoklat szent helyekhez, különösen a Próféta (S) és az Ahl al-Bayt (a.s.) sírjaihoz. A shīʿa iszlámban a ziyāra fontos vallási gyakorlat, amely lelki jutalmakkal jár. A Ziyārat al-Arba'een az Arba'een napon végzett különleges ziyāra, amelyet Imám Dzsafar asz-Szādiq (a.s.) adott át.