Q&A
Fadak — Az örökség kérdése

A profeták nem hagynak örökséget?

A Korán és a hadísz fényében — shia érvek a profeták öröksége mellett

A Fadak körüli vita központjában egy hadísz áll, amelyet Abu Bakr idézett Fatimah (a.s.) követelésének visszautasítására. A hadísz így szól:

لا نورث ما تركنا فهو صدقة

„Mi, profeták nem hagyunk örökséget. Amit hátrahagyunk, az adomány (sadaqa)."

— A hadísz, amelyet Abu Bakr idézett

Mi, shia muszlimok több önálló érvvel válaszolunk erre a hadíszre. Az első és legfontosabb érv a Korán egyértelmű tanítására épül: a Korán szerint a profeták hagynak örökséget. A Koránnak előljárónak kell lennie egyetlen hadísz felett is.

A Korán tanítása a profeták örökségéről

Allah azt mondja a Koránban:

وَوَرِثَ سُلَيْمَانُ دَاوُودَ

„És Sulaymán örökölte Dávidtól."

— Korán — Sura an-Naml 27:16

Mind Sulaymán, mind Dáud profeták voltak, és mindketten nagyon gazdagok — királyok voltak a korukban. Ha minden próféta kivétel nélkül nem hagyhatna örökséget, ezek a versek értelmetlenek lennének a normál értelmükben.

Allah azt is mondja:

...فَهَبْ لِي مِن لَّدُنكَ وَلِيًّا
يَرِثُنِي وَيَرِثُ مِنْ آلِ يَعْقُوبَ

„...Adj nekem magadtól egy örököst, aki örököl tőlem és Jákob családjától."

— Korán — Sura Maryam 19:5-6

Ez Zakariyya próféta (a.s.) imája, aki fiút kért Allahtól, hogy örökölje őt. Ha a profeták nem hagyhatnának örökséget, Zakariyya imája értelmetlen lenne.

A shia érv világos: ha minden próféta kivétel nélkül nem hagyhatna örökséget, ezek a versek elveszítenék normál értelmüket. A Korán öröklési törvényei nem említenek kivételt a profeták számára. Ezért egyetlen hadísz sem férhet össze a Korán általános szabályaival, és nem is módosíthatja azokat.

Imám Ali (a.s.) és a Próféta (S) adósságai

Abu Bakr azt állította, hogy a Próféta (S) nem hagyott örökséget. Azonban a hagyományos források világosan mutatják, hogy Imám Ali (a.s.) volt az, aki a Próféta (S) adósságait kifizette és ígéreteit teljesítette.

Imám Ali (a.s.) azt mondta, hogy hallotta Allah Küldöttét (S) mondani:

„Öt dolgot adtam Alinak, amelyet egyetlen prófétának sem adtam előttem. Ezek egyike: Ali fogja visszafizetni az adósságaimat, és el fog temetni engem."

— Musnad Imam Ahmed, 5. kötet, 45. oldal; Kanz al-Ummal, 6. kötet, 153, 155, 404. oldal

Egy másik hagyomány szerint a Próféta (S) azt mondta:

„Senki sem fogja visszafizetni az adósságaimat és teljesíteni a kötelességeimet, kivéve én vagy Ali."

— Musnad Imam Ahmed, 4. kötet, 174. oldal

Imám Ali (a.s.) a Próféta (S) elhunyta után kihirdette, hogy ha valakinek követelése van a Próféta (S) felé, jelentkezzen nála. Ali (a.s.) a saját személyes vagyonából fizette ki az adósságokat — nem a Baitul-Mal-ból. Ezt a gyakorlatot Imám Haszan és Imám Huszein is folytatta.

Abdul Wahid Abi Aun jelenti: a Próféta (S) elhunyta után Ali (a.s.) kihirdetőt küldött, hogy jelentse: ha van valaki, akinek a Próféta (S) adóssággal vagy ígérettel tartozik, Ali (a.s.)-nál jelentkezzen. Ali után Haszan és Huszein is ugyanezt tette. Ez azt jelenti, hogy a Próféta (S) leszármazottai ötven évig folyamatosan hirdették a nyilvánosság előtt, hogy vállalják a Próféta (S) kötelezettségeit.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a Próféta (S) ígéreteit és adósságait az Ahl al-Bayt fizette ki, miközben a Próféta (S) „öröksége" Abu Bakrhoz került. Milyen furcsa jelenség!

Imám Ali (a.s.) érvelése Abu Bakr előtt

Amikor Fatimah (a.s.) követelte az örökséget, Imám Ali (a.s.) is vele tartott. Abu Bakr elismételte a hadíszt, miszerint a profeták nem hagynak örökséget. Erre Ali (a.s.) a Korán verseivel válaszolt:

Ali azt mondta: „Sulaymán próféta örökölte Dáud prófétát. Zakariyya próféta Allahhoz imádkozott: ,Adj nekem egy fiút, aki örököl engem és Jákob családját.'" Abu Bakr azt mondta: „A Próféta örökségének ügye olyan, amilyen. Allah-ra! Te úgy tudod, ahogy én is." Ali azt válaszolta: „És ládd, mit mond Allah Könyve."

— Tabaqat Ibn Sad, 4. kötet, 121-122. oldal

Ez a beszámoló bizonyítja, hogy Muhammad (S) leszármazottai nem tartották igaznak azt a hagyományt, amelyet Abu Bakr Fatimah (a.s.) követelésének visszautasítására idézett. Ehelyett a Korán verseivel cáfolták, amelyek szerint Allah a profetákat egymás örököseivé tette.

A Próféta (S) saját öröksége

Abu Bakr hadísze azt állítja, hogy a profeták nem hagynak örökséget. Azonban a történelmi források egyértelműen igazolják, hogy maga a Próféta (S) is örökölt apjától, Abdullahtól:

Abdullah ibn Abdul Muttalib öt por színű tevét és egy kis juhnyájat hagyott Umme Aimanra, amelyet Allah Prófétája örökölt.

— Tabaqat Ibn Sad, 1. rész, 39. oldal; Siratun Nabi, Shibli Numani, 1. kötet, 122. oldal

Amikor a hagyomány első része — „a profeták nem hagynak örökséget" — történelmileg cáfolatot nyer, hogyan lehetne a második rész — „amit hátrahagyunk, az adomány" — igaz? Ez a kijelentés egyértelműen ellentmond a Korán öröklési verseinek, és ezért nem fogadható el.

A nők öröklése — feleségek vagy leányok?

Néhányan azt állítják, hogy a shia hagyományok szerint a nők nem örökölnek földet és ingatlant, és ezért Fatimah (a.s.) sem követelhetett örökséget. Al-Shaykh al-Kulayní egy fejezetet írt „A nők nem örökölnek ingatlanból" címmel, amelyben Imám Abu Ja'far al-Báqirtól (a.s.) idézi:

„A nők nem örökölnek földet és ingatlant."

— Al-Kulayni — Al-Kafi; Imám al-Báqir (a.s.)

Al-Shaykh al-Tusi a Tahdzíb al-Ahkámban Muyassirtól idézi:

„Megkérdeztem Abu Abdillahtól (a.s.), hogy mit örökülnek a nők. Azt mondta: ,Részesedhetnek a téglák, épületek, fa és nád értékéből, de nem örökölhetnek földet és ingatlant.'"

— Al-Tusi — Tahdhib al-Ahkam; Muyassir

Ezek a hagyományok azonban a feleségekre vonatkoznak, nem a leányokra! A feleség nem örököl földet vagy ingatlant a férjétől, míg a leányok igen — ez a shia muszlimok között egyhangú egyetértés.

Ha ezek a tudatlan emberek figyelmesen olvasnák, megértenék, hogy ugyanabban a fejezetben más hagyományok is magyarázzák ezt. Zurára ibn A'yan Imám Abu Ja'far (al-Báqir) (a.s.)-tól idézi:

„Egy asszony nem örököl a férjétől azt, amit házakból, városokból hátrahagy..."

— Al-Kulayni — Al-Kafi; Zurára ibn A'yan; Imám al-Báqir (a.s.)

Figyeljük meg az Imám (a.s.) szavait: „a férjétől" — nem pedig azt, hogy nem örököl, amit az apja hagy hátra. Az Imám (a.s.) a feleség öröklésének tilalmát azzal magyarázza, hogy a feleség „kívülálló" — nincs származási kapcsolat a férj családjával. A leány azonban egyértelműen nem kívülálló, és ezért jogosult földet és ingatlant örökölni.

Ami a második kérdést illeti — hogy ami a Prófétát (S) illeti, az az Imámot is illeti, tehát Ali (a.s.) érdemelte volna Fadak követelését — a válasz világos. Fadak a Próféta (S) ajándéka volt a leányának, Fatimah-nak (a.s.), a Paradicsom asszonyainak vezetőjének. A Próféta (S) életében megkapta, és a kezében volt, amikor ő (S) elhunyt.

A hagyomány, amelyet az ellenfél idéz — „ami Ádámnak volt, az Allah Küldöttéé (S)" — nem az anyagi örökségre vonatkozik. Arról szól, hogy a Maszumok (a.s.) méltóbbak a földre és azon lévőkre. Az emberek tulajdona az, amit a Maszumok (a.s) szabadítottak meg, mint a khums. A hagyomány nem zárja ki Fatimah (a.s.) örökségét, mivel ő is az Imám fogalmán belül van az általános értelemben — ő Allah bizonyítéka ránk és az Imámokra nézve.

A shia fő következtetés

Mi, shia muszlimok úgy véljük, hogy a Koránnak előljárónak kell lennie minden hadísz felett. A Korán világosan tanítja, hogy a profeták hagynak örökséget — Sulaymán örökölte Dáudot, Zakariyya örököst kért. A Korán öröklési törvényei nem említenek kivételt a profeták számára.

Emellett egy önálló érv is létezik: Fadak nem örökség volt, hanem a Próféta (S) ajándéka Fatimah (a.s.) számára még életében. Ezt az érvet a következő oldalon részletezzük.

Áttekintés Ajándék, nem örökség

Források

  • • al-islam.org — Fadak in History
  • • Korán — Sura an-Naml 27:16; Sura Maryam 19:5-6
  • • Sahih al-Bukhari, 4.325; 5.546
  • • Sahih Muslim, 3. kötet, 956. oldal
  • • Musnad Imam Ahmed, 4. kötet, 174. oldal; 5. kötet, 45. oldal
  • • Kanz al-Ummal, 6. kötet, 153, 155, 401, 404. oldal
  • • Tabaqat Ibn Sad, 4. kötet, 121-122. oldal; 1. rész, 39. oldal
  • • Tabari, IX. kötet, 196. oldal
  • • Sharah Ibn al-Hadid, 16. kötet, 279-281. oldal

Forrás: al-islam.org

Vissza a Fadak főoldalra