Imám Ali (béke legyen vele) a Szent Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele és családjával) unokatestvére volt. Imám Ali (béke legyen vele) Isten Szent Házában, a Kába szentélyében született. A végzet az ő édesanyját a Szent Házhoz vezette. Amikor édesanyja a Kába közelében állt, megkezdődtek a szülési fájdalmak. Térdre ereszkedett a szent épület előtt, és nagy alázattal fohászkodott Allahhoz (a Magasságoshoz).

Abbász ibn Abd al-Muttalib látta Ali édesanyját, amint Allahhoz (a Magasságoshoz) imádkozik. Abban a pillanatban, amikor felemelte fejét az imából, a Kába fala csodás módon megnyílt. Fátima, Ali édesanyja, belépett a Kábába, és a fal mögötte ismét bezárult.

Abbász és társai összegyűltek a Szent Ház kapujánál, de az zárva volt. Megpróbálták kinyitni, de nem sikerült. Feladták, amikor megértették, hogy ez kizárólag Allah akaratából történt. A hír villámgyorsan elterjedt Mekka városában.

Ali a Kába belsejében született, csukott szemekkel és a Mindenható Teremtő iránti alázatos engedelmesség állapotában. Fátima (béke legyen vele) három napig maradt a Kábában. A negyedik napon kinyitotta az ajtót, és gyermekével a karjában kilépett. Legnagyobb meglepetésére a Szent Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele és családjával) ott állt, és várta, hogy átvegye az újszülöttet.

Ali kinyitotta a szemét, és így köszöntötte az isteni Prófétát: „as-salāmu ʿalayka yā Rasūl Allāh” (Béke legyen veled, ó Allah Küldötte). Ali születése a Kábában egyedülálló esemény az emberiség történetében. Egyetlen próféta vagy Isten kiválasztottja sem részesült ilyen megtiszteltetésben.

A Próféta gondoskodása alatt

Ali a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele és családjával) gondoskodása és szeretete alatt nőtt fel. Ali (béke legyen vele) így mondta:

„A Szent Próféta a karjaiban nevelt fel, és abból etetett, amiből ő maga is evett. Mindenhová követtem őt, mint a teveborjú az anyját. Minden nap új erények áradtak ki nemes jelleméből, amelyeket elfogadtam és követtem.”

A Szent Prófétával (Allah áldása és békéje legyen vele és családjával) töltött tíz év alatt Ali szorosan egyesült vele jellemben, tudásban, önfeláldozásban, türelemben, bátorságban, kedvességben, együttérzésben, beszédkészségben és ékesszólásban. Gyermekkora óta Allahnak vetette alá magát a Prófétával együtt. Ő maga mondta:

„Én voltam az első, aki a Prófétával együtt imádkozott Allahhoz.”

Al-Masz’údi mondta: „Ali a Prófétát követte egész gyermekkorában.” Allah tisztán és szentként teremtette meg, és az igaz úton tartotta meg. Ő volt az első, aki nyilvánosan elfogadta az iszlámot a Próféta hívása után, de már legkorábbi gyermekkorától fogva hitben és istenimádatban nevelkedett.

Ali a legtöbb helyzetben a Prófétát kísérte, védelmezte őt az ellenségekkel szemben, és leírta a Szent Korán kinyilatkoztatott verseit. Ezeket a Prófétával együtt vitatta meg, amint Gábriel arkangyal által kinyilatkoztatásra kerültek. Olyan közel állt a kinyilatkoztatáshoz, hogy gyakran az elsők között hallotta azt.

A Próféta kijelentései Aliról

„Te vagy a testvérem ebben a világban és a túlvilágon.”
„Én a tudás városa vagyok, és Ali annak kapuja.”
„Senki nem ismeri Alit Allahon és rajtam kívül, és senki nem ismer engem Allahon és Alin kívül.”
„Ha látni akarjátok Ádám tudását, Noé jámborságát, Ábrahám odaadását, Mózes istenfélelmét és Jézus aszkézisét, akkor tekintsetek Ali arcára.”

Amikor a Próféta Medinába (Yathrib) érkezett, és egyesítette a Mekkából és Medinából érkező hívőket, testvériséget hozott létre a Muhádzsirún (kivándorlók) és az Anszár (segítők) között. Amikor Ali nem kapott testvért az Anszár közül, megkérdezték a Prófétát, miért, mire ő így válaszolt:

„Ő az én testvérem.”

A harcosok harcosa

Ali minden parancsot, utasítást és iránymutatást pontosan úgy hajtott végre, ahogyan a Szent Próféta megparancsolta, és ebben senki sem volt hozzá fogható.

Badrnál a csata gyors és heves volt, míg a hitetlenek vereséget nem szenvedtek. Ali a bátorság jelképévé vált; kardja sok ellenséget megfutamított, és a megölt ellenségek jelentős részéért ő volt felelős.

Uhudnál, amikor a muszlimok védelmi vonala védtelen maradt, és a győztesnek induló csata vereségbe fordult, Ali a Próféta segítségére sietett, és visszatartotta az ellenséget. Hamza és Ja’far után Ali lett az iszlám zászlóvivője. Ali volt az egyetlen hadvezér a Próféta társai közül, akire rábízták a sereg vezetését akkor is, amikor a Próféta személyesen is jelen volt a harcban.

A Khandaq (Árok) csatában ‘Amr ibn ‘Abdawudd harcos párbajra hívta a muszlimokat. A Próféta társai mind jelen voltak, de senki sem lépett előre Ali kivételével. Harmadszorra is kihívta őket, és ismét csend volt a muszlimok sorai között, de Ali újra felajánlotta, hogy szembeszáll ‘Amrral; ekkor a Szent Próféta megengedte neki. A Szent Próféta így szólt:

„A teljes hit (Imán) most a teljes hitetlenség (Kufr) ellen harcol, és egyetlen Ali által mért csapás jobb, mint a föld és az ég lakóinak imádata és istentisztelete.”

Ali Dhul-Fiqár kardjával megölte a harcost, és az ellenség leszegett fejjel szenvedte el a vereséget.

Khaybarnál, amikor a muszlimok sikertelenül támadták az erődöt, a Próféta kijelentette: „Holnap olyan embernek adom a zászlót, aki nem hátrál meg.” Másnap Ali érkezett, és a Próféta a saját szájvizével megérintette a szemeit, mire a fájdalom megszűnt, és Ali szemei meggyógyultak. Ali kettévágta Marhabot, és Khaybar vereséget szenvedett.

A győzelem után a Próféta átölelte Imám Alit, homlokon csókolta, és így szólt:

„Ó Ali, ha nem félném, hogy a muszlimok úgy tisztelnének téged, ahogyan a keresztények Jézust tisztelik, olyan dolgokat mondanék rólad, amelyek miatt az emberek tisztelnék téged és tisztelettel érintenék lábad porát. De elég, ha azt mondom: te belőlem vagy, és én belőled vagyok. A Feltámadás Napján a legközelebb leszel hozzám. A Kawthar forrásánál mellettem leszel. Aki ellenséged, az az én ellenségem. Aki harcol ellened, az ellenem harcol. Aki szeret téged, az engem szeret. Aki békében van veled, az velem van békében. A te húsod az én húsam, a te véred az én vérem. Aki engedelmeskedik neked, nekem engedelmeskedik. Az igazság a nyelveden, a szívedben és az elmédben van. Olyan erős hited van Allahban, mint az enyém. Te kapu vagy felém.”

Államférfi

Hudajbija eseményén a Próféta megkérte Alit, hogy készítse el és írja le a békeszerződést. A Mubahala eseményén, a Najránból érkező keresztényekkel való találkozás során, a Szent Próféta szintén Alit kérte fel, hogy készítse el a megegyezés és békekötés feltételeit.

Ali (béke legyen vele) a közteherviselés és az adózási rendszer alapjainak megalapítója volt, amely megvédte a földtulajdonosok földjeit. Ezt a rendszert ő vezette be a világ számára, mivel korábban ismeretlen volt. Ali az arab nyelvtan tudományának atyja is. Ő adta meg a nyelv alapvető szabályainak irányát, és tanítványa, Abu al-Aswad al-Du’alí volt az első, aki a nyelvtant rendszerezte és leírta.

A Próféta hagyatéka

Amikor Allah Küldötte a Tabúk hadjáratra indult, Alit Medinában hagyta helyetteseként, kormányzóként és kalifaként. Ekkor mondta a Próféta:

„Ali olyan hozzám, mint Áron volt Mózeshez, azzal a különbséggel, hogy utánam nem lesz próféta.”
„Köztetek hagyom a két súlyos dolgot: a Szent Koránt és házam népét (Ahlulbayt). Ragadjatok meg mindkettőt, és nem fogtok tévútra jutni.”
„Én, Ali, Fatima, Hasan és Huszein egyetlen fényből (Núr) vagyunk.”

Utód (Khalifa)

Feszültség és káosz idején, Othmán halála után a muszlimok követelték, hogy Ali legyen a Próféta utódja és Allah kalifája. A társadalmi körülmények és az akkori világrend miatt Ali kezdetben elutasította a vezetői felelősséget, azonban a harmadik napon, nagy vonakodással, elfogadta a hűségesküt kalifaként.

A Szent Próféta nyomdokain haladva Ali helyreállította az iszlám igazságosságát, türelmét, testvériségét és jóságát. Újra meggyújtotta azt a lángot, amely az iszlám tanítását és fejlődését világította meg. Ali híres beszédei és prédikációi, amelyeket Kufa mecsetjének szószékén és más alkalmakkor mondott, egy könyvben lettek összegyűjtve, melynek címe: Nahjul Balágha.

Idős korában Alinak három háborút kellett megvívnia: a Teve-csatát, Nahrawán és Sziffín harcait azokkal a lázadókkal szemben, akik fellázadtak a Szent Korán és a Szent Próféta ellen.

Merénylet

Ali törekvése, hogy Allah uralmát megerősítse a földön, egy orgyilkos kardja által szakadt meg. Ibn Muljam, Mu’áwija eszköze, meggyilkolta Alit hajnali imádsága közben. Mártírrá vált a Ramadán hónap 21. napján, a 40. hidzsri évben, és a mai Irak területén, Najaf al-Asrafban temették el.

Allah Házában, a Kábában született, és Allah Házában, a kufai mecsetben halt mártírhalált. Allah Oroszlánja, a legbátrabb és legirgalmasabb ember, aki valaha élt, életét Allahnak és Küldöttének szentelte, és élete végén is az iszlám szolgálatában állt.

„És ne mondd azokról, akik Allah útján estek el, hogy halottak. Nem, ők élők, de ti nem értitek.”

Ahlulbayt (as) — Imám Ali tanításai

„Azok, akik a Prófétától származnak, az ő bizalmas barátai, parancsainak őrzői, akikre rábízhatja tudását. Ők a Korán erődje és a hit hegyei.”
„Ők azok, akik kiegyenesítették az iszlám meghajlott hátát. A muszlimok féltek a képmutatóktól, de ők bátrak és erősek lettek általuk.”
„A Próféta társai közül senki sem hasonlítható az ő családjához.”
„Az Ahlulbayt az iszlám alapja és a hit oszlopai.”
„Ó emberek! Tudjátok meg, hogy mi vagyunk a Próféta leszármazottai. Az angyalok hozzánk jönnek. Mi vagyunk a tudás forrása. Mi vagyunk Allah bölcsességének és tudásának folyói.”

Végrendelet

Amikor Imam Ali gyógyíthatatlanul megbetegedett, miután Abdur-Rahmán ibn Muljim kardja által megmérgezték, a következő végrendeletet hagyta fiaira, Hasanra és Huszeinre:

„Arra tanítalak benneteket, hogy féljétek Allahot, és ne vágyjatok a világi élvezetekre, még akkor sem, ha azok felétek törekednek. Ne szomorkodjatok azon, amit ebből a világból megtagadtak tőletek. Mondjatok igazat, és cselekedjetek a jutalom reményében. Legyetek az elnyomó ellenségei és az elnyomott segítői. Féljétek Allahot az árvák ügyében; ne hagyjátok őket éhezni. Féljétek Allahot a szomszédaitokkal kapcsolatban. Féljétek Allahot a Korán ügyében; ne legyen köztetek senki, aki nálatok jobban cselekszik annak alapján. Féljétek Allahot az imádság ügyében, mert az vallásotok oszlopa. Féljétek Allahot az Ő Házával (a Kába) kapcsolatban; ne hagyjátok el azt, amíg éltek. Féljétek Allahot a dzsihád ügyében, vagyonotokkal, életetekkel és szavaitokkal. Tiszteljétek a rokonságot, és adjatok másoknak. Kerüljétek a széthúzást és az egymás közötti ellenségeskedést.”