Miért történnek a katasztrófák?

Az összes katasztrófával kapcsolatban, amely a világ minden táján történik — ahol sokan meghalnak, romokban élnek és árvákká válnak — sokan felteszik a kérdést: Miért hagyja Allah (swt), hogy ennyit szenvedjünk?

Miért van fájdalom, természeti katasztrófák, betegségek és annyi más nehézség a világban? Hogyan lehet ennyi rosszaság a világunkban, ha Isten mindenható és jó? Ezt a kérdést teodícea-problémának nevezik, és sok vallásban nagyon vitatott kérdés. A nehézségek jelenléte egyeseket még Allah létezésében is kételkedni vezetett.

A kérdés feltevése a szenvedések létezéséről annak okainak megértésére egy dolog, de annak fedőként használata a hitetlenségre és mentségként a saját hibáink figyelmen kívül hagyására nem elfogadható mentség. Ezeket a kérdéseket azonban felteszik, és az iszlám válaszol rájuk.

Relatív ítélet és korlátozott megértés

Általános szabályként az ember úgy reagál, hogy egy helyzet egyedi vonásait ítéli meg és választja ki, azzal a céllal, hogy a köztünk és a történtek közötti kapcsolatot figyelembe vegye. Például nem aggódunk az eső hatása miatt az egész környezetre, ha esik az eső; csak a mi területünkért aggódunk. Ha az esőnek pozitív hatása van ránk nézve, isteni áldásnak mondjuk, és ha negatív hatása van ránk nézve, katasztrófának nevezzük, még akkor is, ha az egész környezetünk pozitív hatását kapja.

Normális ítéletnél a kígyómarást problémának és rossz dolognak tekintenénk — anélkül, hogy tudatában lennénk annak a ténynek, hogy a marása és méreg csak védekezési eszköz. Nem vagyunk tudatában annak, hogy ugyanabból a méregből életalapozó ellenanyagokat készítenek, amelyek több ezer életet mentenek meg világszerte.

Ezért nem szabad a korlátozott megértésünkre néznünk és a helyzet ránk vonatkozó kapcsolatából ítélnünk, hanem minden dimenziót figyelembe kell vennünk és ítéletünket annak sok oldalára kell alapoznunk. Egy ujjal rámutatni egy hatalmas kép egy kis darabjára és abból ítélni illogikus és távol áll az ember intellektusától. Az iszlám ideológia nem állítja a tiszta rosszaság teremtését, de ha valami több szempontból jó, de egy szempontból rossz, és a jó szempontok felülmúlják a rosszakat, nincs kifogás.

Az ember fejlődése a nehézségek segítségével

A nehéz és kellemetlen események erősítik az akaratunkat és növelik az erőnket. Ahogy az acél erősebbé válik bizonyos hőfokon, mi is erősebbek leszünk a kellemetlen események hőmérsékletében.

A háború például rossz dolog, de néha egy nemzet potenciálisa hosszú és nehéz háborúkban virágzik ki, a megosztottság összetartássá válik, és jót tesz az összes évért, amelyben a nemzet kudarcot vallott. Szociológusok és történészek azt mondják, hogy minden modernizáció, amely a történelem során a világ egy adott részén történt, azután következett be, hogy egy országot egy nagyobb idegen hatalom megtámadott, amely felébresztette és mozgósította rejtett erőit.

Valóban nem reagál egyetlen egyén sem és egyetlen társadalom sem ugyanúgy, mint a nehézségek előtt. Néhányukat kétségbeesés, gyengeség és rossz áttekintés vesz át. És ennek eredményeként negatív következményekbe ütköznek. De a kedvező tulajdonságokkal rendelkezők cselekszenek és megfelelnek ezeknek a motiváló eseményeknek, és gyorsan javítják a gyengeségüket. A legtöbb, aki gyorsan ítél, csak a nehézséget látja és nem látja a pozitív és építő hatást. A Szent Korán így szól:

Gyakran előfordul, hogy nem szeretsz valamit (és kellemetlennek ítéled), de Allah nagy jóságot helyezett el benne." (4:19)

A katasztrális események segíthetnek visszatérni Allahhoz (swt)

Allah engedetlenségének eredményeként az ember életében nehézségekkel kell szembenéznie, hogy figyelmessé váljon tettei rossz következményeire és visszatérjen Allahhoz. Itt találjuk meg, hogy a szenvedések és kellemetlenségek nagy része valójában Allah áldása.

A Szent Korán így szól:

Korrupció jelent meg a szárazföldön és a tengeren azáltal, amit az emberiség tett, hogy megízleljék tetteik egy részének eredményét, és hogy visszatérjenek Allahhoz." (30:41)

A kellemetlen események figyelmeztetésként szolgálnak

Mindannyian láttunk embereket, akiket javak vesznek körül, akiket az arrogancia és egoizmus vesz át, és eljutnak arra a fokra, amikor elfelejtik a fontos felelősséget, amelyet emberként viselünk. Hasonlóképpen láttuk, hogyan hoz az élet könnyedsége és kényelme egyfajta hanyagságot és figyelemlenséget, amely átveszi az uralmat. Ha ez az állapot folytatódik, az egy személy pusztulásához vezet. Kétségtelen, hogy az élet nehézségeinek része az arrogancia és a hanyagság megszüntetése.

Tapasztalt autóversenyzők bírálják azokat az utakat, amelyek simák, egyenesek és dudák, kanyarok, fordulók és emelkedők nélküliek. Ilyen utakat veszélyesnek írnak le, mert a vezetés ezekben az utakban álmosító, és ott kezdődik a veszély. Pontosan ezért dudákat és figyelmeztetéseket helyeznek el ilyen utakon, hogy csökkentsék a veszélybe kerülés esélyét.

Az élet útja alapvetően ugyanígy működik. Ha az élet nem vesz fel fordulókat és dudákat, és ha a nehézségek néha nem történtek volna, az eredmény hanyagság lenne, a Teremtő iránti figyelemlenség és az ember által viselt felelősség megszűnne. A Szent Korán így szól:

Nehéz, fájdalmas és aggodalommal teli körülmények közé helyeztük őket, hogy visszatérjenek Allahhoz." (6:42)

Önmagunk által teremtett szenvedések

Sok szenvedést magunkra hozunk. Amikor elemezzük a kellemetlen események okait és különböző tényezőit, azt látjuk, hogy gyakran követjük el azt a hibát, hogy összekeverjük az elnyomó emberek által végrehajtott elnyomást és igazságtalanságot Isten igazságosságával. Feltételezzük azt is, hogy a káosz és a rendetlenség, amelyet az emberek teremtettek, természetes.

Például sokan kérdezik: Miért nem tesz a földrengés kárt bizonyos országokban, és másokban miért temet romok alá nagy számú embert? Milyen igazságosság ez? Ha a katasztrófák elrendeltettek, hogy megtörténjenek az életünkben, akkor miért nem oszlanak el egyenlően? Miért a katasztrófák éles vége mindig a gyengéket érinti? Az ilyen megjegyzések figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy ezek a kérdések egyáltalán nem kapcsolódnak Isten igazságosságához. Ezek a kérdések mind az ember igazságtalanságának, kizsákmányolásának és egymás bántalmazásának eredményei.

Ha bizonyos országokat nem fosztottak volna meg és nem szenvednének szegénységet és nem lenne hiányuk a megfelelő infrastruktúrában azért, mert más országok igazságtalanul és kizsákmányolóan bánnak velük, miért venne a természeti katasztrófa annyi áldozatot tőlük és keveset másoktól? Amikor a házaikat nem másként építik, mint egy marék sárból, kőből és fából, és néha egymásra helyezve szögekkel, amint Haiti-ben láttuk, nem kell több, mint egy erős szél, hogy a házaikat felborítsa. Ennek mi köze van Isten munkájához?

Ehelyett a világ erőforrásainak társadalmi egyensúlyhiányát és rossz elosztását kellene kritizálni. Fel kellene állni és véget kellene vetni ennek a társadalmi igazságtalanságnak. Fel kellene venni a harcot a szegénység, a kizsákmányolás ellen, és meg kellene adni a gyengéknek a jogaikat, hogy hasonló események ne történjenek. A Szent Korán így szól:

Allah nem gyakorol a legkisebb formájú elnyomást sem az emberiség felett, de az ember az, aki igazságtalanságot hoz magára." (10:44)

Ezek csak néhány okai annak, hogy a katasztrófák és szenvedések miért léteznek ebben a világban. Sokkal több ok van rájuk. De soha nem okozatlan vagy bölcsesség nélküliek.