Ha a „shia” szót tisztán morfológiailag vizsgáljuk, azt jelenti, hogy „követő/hívő”. A szó a Koránban többször előfordul, a korábbi próféták követőire utalva, mint például Próféta Ibrāhīm (Ábrahám) és Próféta Mūsā (Mózes) követőire.[1]
Az ötödik imám, Imám Muḥammad al-Bāqir egy alkalommal így szólt tanítványához, Jābirhoz: „Elég-e egy személynek, hogy a mi shīʿánkként (követőnként) díszítse magát azáltal, hogy kinyilvánítja a szeretetét irántunk, a ház népe iránt? Nem! Allahra, egy személy nem a mi követőnk, hacsak nem féli Allahot és engedelmeskedik Neki. Ó, Jābir, a követőinket csak alázatukról, alávetettségükről, őszinteségükről, az Allah bőséges dicséretéről, a böjtről, az imádságokról, a szülők iránti jóságról, a szegények, a rászorulók, az adósok és a közeli árva gyermekek gondozásáról lehet felismerni. Ők az igazságról beszélnek, a Koránt recitálják, visszafogják a nyelvüket, kivéve a jó szavakat, és megbízhatóak a rokonaik felé minden ügyben.
Ma a „shia” egy konkrét iszlám jogi iskola követőire utal, amely a Próféta (béke legyen vele és családjával) és a családja tanításain alapul, és néha „az Ahlulbayt iskolájaként” is említik. Bár a Próféta Muḥammad idejében nem léteztek jogi iskolák, ő maga is használta a szót egy konkrét embercsoportra utalva, mint „Ali shīʿája”, azaz Ali követői; azok, akik elfogadják a Próféta szavát, miszerint Imám Ali volt a Próféta törvényes utóda.
A Próféta Muḥammad (béke legyen vele és családjával) beszámolói
Az alábbiakban néhány beszámoló szerepel, amelyekben a Próféta Muḥammad a „Ali shīʿája” kifejezést használja:
Ali példázata olyan, mint egy fa, ahol én vagyok a gyökér, Ali az ág, Ḥasan és Ḥusayn a gyümölcsök, és a shīʿák a levelek.[2]
A Próféta körül voltunk gyűjtve, amikor Ali ibn Abī Ṭālib megérkezett. Azt mondta: „Bizony a testvérem hozzád jött”, és a kezét a Kaʿbára tette, és azt mondta: „Annál fogadalmára, aki a lelkemet a kezében tartja, ez a férfi és a shīʿája bizony az elárendezettek lesznek az Ítélet Napján.[3]
Allah Küldötte nálam volt, amikor a lánya, Fāṭima asszony férjével, Alival köszöntötte őt. Allah Küldötte felemelte a fejét, és azt mondta: „Örülj, Ali; te és a shīʿád a Paradicsomban lesztek.[4]
Te és a shīʿád a Paradicsomban lesztek.[5]
Amint ezek a beszámolók mutatják, maga a Próféta Muḥammad volt az első, aki a „shīʿa” kifejezést használta, és mi több, mindig ezt a kifejezést Imám Alival kapcsolatban használta. A Próféta halála után azok, akik lojálisak voltak Imám Alihoz, shīʿaként váltak ismertté.
A shīʿizmus kialakulása
A hidzsra második évszázadában (azaz a Próféta Muḥammad Mekkából Medinába való vándorlása után két évszázaddal — az az esemény, amely az iszlám naptár kezdetét jelöli), az ʿAbbāsidák kalifái hivatalosan elkezdték használni a négy szunnita jogi iskolát, amelyeket néhány vezetőjük lelkesedése népszerűsített.
Imám Ali meggyilkolása után a shia muszlimok követték az Imám fiának, Ḥasannak a vezetését, utána a testvéréét, Ḥusaynét, majd a Ḥusayn utáni további kilenc imámét, akik Ḥusayn leszármazottai voltak. A Szent Korán és a Próféta Muḥammad hagyományainak szilárd bizonyítékai alapján követték őket, amelyek többször ismételték, hogy ő (a Próféta) után tizenkét imám következik, és ezek mind a Quraysh törzsből származnak.[6]
Ezért a shīʿizmus a Szent Korán és a Próféta Muḥammad hagyományainak következménye, amelyeket az általa kiválasztott családja közvetít. A Próféta Muḥammad után a shīʿák a tizenkét isteni módon kijelölt imámot követték, mint a Próféta Muḥammad utódait.
Mindig halljuk a „jogi iskola” kifejezést, és ezért ismernünk kell a shīʿizmus legnagyobb jogi iskoláját is, amelyet a shīʿák többsége követ:
Imám al-Bāqir (a.sz.) mondta: „Umm Salama, a Próféta (béke legyen vele és családjával) felesége egyszer megkérdezték Alī ibn Abī Ṭālib (státuszáról), amelyre így válaszolt: „Hallottam a Prófétától (béke legyen vele és családjával): Bizony Ali és a shīʿája a győzedelmesek.[7]
Források és hivatkozások
المراجع
-
1
Történelmi forrás
al-Kulaynī, al-Kāfī, 2. kötet, 74. oldal
-
2
Szent Korán
Korán 28:15
-
3
Történelmi forrás
Ibn Ḥajar, Lisān al-Mīzān, 2. kötet, 354. oldal
-
4
Történelmi forrás
Tawḍīḥ al-Dalāʾil fī Taṣḥīḥ al-Faḍāʾil, 505. oldal
-
5
Történelmi forrás
Uo., 507. oldal
-
6
Történelmi forrás
Ibn ʿAsākir, „A damaszkuszi város története”, Imám Ali életrajza
-
7
Történelmi forrás
Ṣaḥīḥ al-Bukhārī; Ṣaḥīḥ Muslim, 2. kötet, 191. oldal; Ṣaḥīḥ al-Tirmidhī, 2. kötet, 45. oldal; Musnad Aḥmad ibn Ḥanbal, 5. kötet, 106. oldal; Sunan Abū Dāwūd, 2. kötet, 207. oldal
-
8
Történelmi forrás
al-Irshād, 1. kötet, 43. oldal
-
9
Történelmi forrás
Uo., 41. oldal